Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: Szabadegyházak helyzete Magyarországon 1945 és 1950 között
86 Egyháztörténeti Szemle XII/2 (2011) „[A] szabad egyházak együtt működnek a demokráciákkal, mert nem követelnek politikai előjogokat és nem akarnak az adózó nép terhére az állam eltartottjai lenni. [...] A magyarországi szabadegyházak szövetsége, amely annak idején az ideiglenes nemzetgyűléshez memorandumot intézett, határozataiban leszögezi, hogy evangéliumellenesnek minősít minden faji, nemzetiségi, vagy felekezeti megkülönböztetést, mely az ártatlanok üldözését táplálja és a lelkekben elhinti a gyűlölet magvait. A gyakorlati kereszténység megvalósulásáért küzdve - az igazi demokrácia szellemében - akarja biztosítani mind a lelkiismereti szabadságot, mind a szociális igazságok érvényesülését. Éppen azért változatlanul kitart amellett, hogy az egyházak ne politizáljanak, hanem hirdessék tisztán és apostolian Isten igéjét.”54 Az 1947/33. törvény vitájában - amely az elismert felekezetek bevett egyházakkal szemben meglévő joghátrányának megszűntetéséről szólt - az MSZSZ vezetői 1947 novemberében kijelentették, hogy „mi nem csupán türelmet, hanem teljes vallásszabadságot kívánunk. A vallási türelem engedmény, a vallásszabadság jog. Mi a teljes vallásszabadság törvénybe iktatását a szabad polgárok társadalmában elvitathatatlan és elodázhatatlan szükségnek tekintjük.”55 1947 tavaszán pedig az MSZSZ vezetőinek fakultatív hitoktatás melletti nyilatkozatait közölték a lapok.56 A szabadegyházak vezetői megnyilatkozásainak hátterében az érdek- azonosság mellett megjelenhetett a rájuk jellemző politikai pragmatizmus is. Látva a kialakult geopolitikai helyzetet, a szabad működés reményében politikai megnyilatkozásaikban igazodtak a kialakult status quo-hoz. Az MSZSZ vezetői ezért elhatárolták magukat a kormányzattal szembekerülő hazai és nemzetközi egyházi tényezőktől. Kérték a belügyi szerveket, hogy tagegyházaikat és a felügyeletük alatt működő felekezeteket ne „vegyék egy kalap alá” a többi nagy felekezettel,57 illetve különböztessék őket meg a Jehova tanúitól és „egyéb ártalmas szektáktól”.58 Az 1939-es betiltás után 1945. július 31-től szabadon működhettek a korábban betiltott újprotestáns entitások. A Belügyminisztérium (BM) engedélyt adott az MSZSZ-nek, hogy a tagegyházaiban működő evangéliumi munkásait személyi igazolással lássa el. Vallásos összejöveteleik nem estek gyülekezési tilalom alá. Nem kellett hatósági engedélyt kérniük istentiszteleteik tartására. Templomaik, imatermeik és az egyházi célokat szolgáló helyiségeik mentesültek a hatósági igénybevétel alól.59 Az iskolai tantermek nem csupán a bevett és az elismert egyházak számára lettek kiadva 54 A szabadegyházak az államtól különválasztva harcolnak a demokráciáért. In: Népszava, 1946. augusztus 14. 55 Minden szabadság bölcsője: a vallásszabadság. In: Világ, 1947. november 18. 56 A szabad egyházak evangéliumi álláspontja a kényszerű vallásoktatás ellen. In: Világ, 1947. április 3.; A Szabad Egyházak Elnöki Tanácsának nyilatkozata. In: Szabadság, 1947. április 3.; A szabadegyházak a fakultatív vallásoktatás mellett. In: Szabad Nép, 1947. április 2. 57 MSZSZ jegyzőkönyv. (1948. április 22.) RZ I-A-22. (BL) 58 MSZSZ jegyzőkönyv. (1949. június 7.) RZ I-A-30. (BL) 59 BM 250105/1945. VI. 3. sz. leirata. (Másolat.) - Adventista Irattár (továbbiakban: AI)
