Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Erdélyi katolikus rítusok autonómiája 1848-ban
74 Egyháztörténeti Szemle XII/2 (2011) nál küldöttségük nem járt sikerrel. 1841-ben sort kerítettek a plébános választásra. Eredetileg három személyt jelöltek, Bárány Istvánt, Keresztes Kristófot és Czetz Emmánuelt. Kovács Miklós a választás eredményét nem fogadta el. Helyettük más személyeket javasolt: Csíki Imrét, Lengyel Gergelyt, Merza Antalt, Kajtár Simont és Rácz Mihályt. A szavazáson Merza Antal mellett döntöttek az örmények, a választási eredmény bemutatása után pedig kérték Kovács Miklóst, hogy hagyja jóvá a plébános választását, amire sor is került.69 70 1848-ban a szamosújvári örmény katolikus papság jelezte, hogy a püspök ugyan összehívta a katolikus Státusgyűlést, amelyre minden kerület esperesének (ennek távollétében a jegyzőjének) kell megjelennie, illetve a kerületeknek egy-egy egyházi és világi követet delegálnia. A kerületi esperes viszont öregsége miatt nem mehetett el, ami komoly szomorúságot okozott az örmény papságnak, kik „Excellenciád bölcs kormánya alatt mint egy össze olvadtak a tisztelt magyar papsággal, de különözöttek szertartásunk és némely külviszonyainkra nézt”. Ezért is fájlalták, hogy a Státusgyűlésen nem lehettek képviselve. A püspök válaszlevelében kiemelte, hogy külön papi gyűlésben lesznek a zsinati pontok megtárgyalva, amint ezt a zsinatot és a Státusgyűlést meghirdető körlevelében jelezte. „A Katolikus Státus Gyűlésre ha nem is jöhet el a szamosújvári esperes és plébános, miután a kerületi jegyző s egy egyházi és egy világi képviselő itt lesz, s azon kívül a szamosújvári főbíró is meghívatott, nem lesz szükség örmény szertartásé papságot képviselni, de a zsinati Gyűlésen sem! hol az említett két papi egyén a kerület részéről jelen fog lenni. Azonban ha mégis a szamosújvári örmény papságnak a zsinati pontokra vonatkozólag valami különös feljelentése lenne és az esperesek ugyan meg nem jelenhetne, ugyan ezt adják be írásba.”7° A zsinati jegyzőkönyvbe feljegyezték, hogy Gajzágó Kristóf esperes valóban távolmaradt a tárgyalásoktól, viszont azok megkezdése előtt a jelenlevők megállapították, hogy bár az örmény képviselők nem jöttek el, de beadványukat azért még tárgyalni kell, melyre már az első ülésnap utolsó tárgyalási pontjaként sort is kerítettek. Egyházjogilag ennek a jelentősége abban állt, hogy az egyházmegyei zsinati munkálatok során a magyar püspöki kar által javasolt pontokkal kapcsolatban csak véleményt, javaslatot kellett megfogalmazni, amelyek kapcsán a végső szót a - végül elmaradt - nemzeti zsinatnak lett volna joga megfogalmazni. Kovács Miklós püspök viszont engedélyezte, hogy az egyházmegye szükségleteinek megfelelően más, helyi jelentőségű témákat is tárgyaljanak, illetve az egyházjogi szabályoknak megfelelően az ilyen ügyekben hozott határozat azonnal életbe léptethető volt a püspök részéről. Az örmény beadvány helyi jellegű szükségletnek minősült. Ezért - eltérően a többi tárgyalási pontoktól - a megfogalmazott álláspontot az erdélyi egyházmegye a magyar püspöki karnak elküldött zsinati jegyzőkönyvben nem is szerepeltette, csak az erdélyi egyházmegye felett joghatóságot gyakorló kalocsai főegyházmegye érsekének, gróf Nádasdy Ferencnek küldött jegyzőkönyvben. (Illetve megőrződött értelem69 Garda DEZSŐ: Gyergyói örmények könyve. II. köt. Bp., 2007.118-124. p. 70 1848. augusztus 19. - GYÉFKL. Pl. 389.0.10. cs. 1088/1848. sz.
