Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)

2011 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Erdélyi katolikus rítusok autonómiája 1848-ban

Erdélyi katolikus rítusok autonómiája 1848-ban

75

szerűen a Gyulafehérvárott maradt eredeti jegyzőkönyvben.) A zsinati beadványukban az aláíró szamosújvári plébános és segédlelkészei71 három alapvető kéréssel fordultak a zsinaton egybegyűltekhez. Első kérésükben rámutatnak, hogy saját főpásztorral nem rendelkezve, „az Erdélyi Romai Katholika Magyar Egyházzal mintegy összeolvadva, annak latin szertartású Főpásztorát atyánknak minket pedig hű fiainak nevezhettünk”, de mégsem részesülnek egyenlő bánásmódban a latin szertartású egyházmegyei papsággal.

„Mi az Erdélyi Püspök minden parancsainak hű teljesítése s minden megyei terhek viselete után is, az Erdélyi Magyar Egyház javaiból talán nem egyaránt részesítettünk; - értjük itt s egyedül azon terhelő pontot, mely nehezült vállainkra a fölszenteltetés küszöbén álló napokban, midőn is a latin szertartású Főpásztorunk által egyszerűen és hidegen arra utasitattunk, miszerint a püspöki kezek reánk leendő tétele végett a szükséges titulust ne tőle Atyánktól s főnökünktől, hanem mástól kérnénk, s mintegy koldulnánk, és zörgettünk hol opurtune hol importune, nyertünk is utoljára, mert ezt nélkülözni nem lehetett, s nyertünk főleg azért, mert a felebaráti szeretet nemes érzetétől átmelegült emberbarátok által Isten ügyünkre atyailag letekintett, s kérelmünket a kegyelemtől átihletett jószívűek által meghalgattatá. [Ezért elvárják, hogy] leendő papjainkat az erdély megyei Püspöktől adandó titulussal ellátatni, minket pedig már áldozárokat jóltevőink a bizontalan jövendő patrimonium s jótállások gyámsága alól felmenteteknek nyilvánítani.”

Következő kérésükben kifejtették, hogy ugyan ők is hozzájárultak az elaggott papok nyugdíjalapjához, de öregségükben ebből nem részesültek. Ezért kérték, hogy ily irányban is döntés szülessen, amely orvosolja a jelenleg megoldásra váró helyzetet. Harmadik kérésükben papjelöltjeiknek az egyházmegyei szemináriumba való felvételét igényelték. Kérésüket azzal is alátámasztották, hogy részükről is történt ezen intézmény javára anyagi hozzájárulás: „Elődeink a megyei papnevelde alapítványa gyarapítására kitünöleg működtek - de más részről mivel az elfeledhetetlen jóemlékű Karácsonyi Emmanuel Úr által a Károly Fejérvári neveidébe örményszertartású papnevelésre hagyományozott alapítvány.” Az örmény papok beadványait a zsinaton jelenlevők jogosnak tartották, s azokat el is fogadták.

Az örmény klérus beadványában tehát az integrálódás fokozását kérte. A szabadságharc ideje alatt a megfogalmazott egybeolvadás a magyar klérussal abból is érzékelhető, hogy a megtorlás során a római katolikus papsághoz hasonlóan az örmény katolikus papság sem kerülte el a meghurcoltatást. Jákobi Sándor gyergyói örmény szertartású káplánt 1849. szeptember 15-én vitték katonai kísérettel Erzsébetvárosba, majd onnan Szebenbe. Hazafias szónoklataiért komáromi várfogságot kapott.72 Az örmény közösség lelki

71 Gajzágó Kristóf plébános, Korbuly János, Lengyel Gergely, Kopár Simon, Csákány Adeodat, Mártonffy Antal és Papp Tivadar segédlelkészek. Ld. A szamosújvári örmény szertartású papságnak az erdély-megyei zsinathoz beadott, s a zsinati jegyzőkönyvben a 10. alatt az első ülésben tárgyalt kérelme. Szamosújvár, 1848. augusztus 26. - GYÉFKL. EZs. d. I. í/e. 1085/1848. sz.

72 ,A mi pedig az örmény szertartáson levő segéd lelkészt illeti, őtőt szépíteni és menteni semmiben se lehet, mert korlátlan szavait tényeit és kiborulásait minden-