Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Papp Ferenc: Tabor, James D.: Jézus-dinasztia
Recenziók 183 Birodalmat és a vele kollaboráló Annás főpap dinasztiáját. Tabor egyik nagy érdeme, hogy alaposan feltárta azt az okot, ami miatt Jézust a jeruzsálemi templomban majdnem elfogták. Elsődlegesen nem a római megszállás ellen emelte fel szavát, hanem a templomi papság gazdasági visszaélései háborították fel. Annás, hogy a főpapi tisztségeket a rómaiaktól megvehesse, a 4 nagy zsidó ünnepen felárat kért a templomi szolgáltatásokért tíruszi drachmában, mert ennek ezüst tartalma, értéke volt a legnagyobb az akkori pénzérmék között. 5 fiának vette meg egymás után a főpapi tisztséget, s utána veje, Kaifás következett, akinek csavaros észjárását csak pénzéhsége múlta felül. Jézus tanítványaival lezáratta a külső csarnok bejáratait, hogy e templomi biznisznek véget vessen, mely busás jövedelmet biztosított a főpapoknak. Ekkor akarták a templomi szolgák, a leviták elfogni Jézust, de a zavargások kitörésének veszélye miatt inkább hagyták elmenni. A főpap, Kaifás hivatalos elfogatási parancsot is kiadott ellene. Ezek után egyik tanítványa a kairóti, tehát nem galileai, hanem júdeai származású Júdás azért adhatta fel a zsidó tanácsnak Jézust, hogy ő tisztázhassa magát, vagy valóban Jézus kérte meg erre, hogy mártírsorsát bevégezhesse. Kétséges, hogy Júdás ezután öngyilkos lett volna, az Apostolok Cselekedetei 3. fejezetében már az szerepel, hogy baleset áldozata lett a Vérmezőn, leesett egy fáról, s olyan szerencsétlenül, hogy teste a törzsénél kettészakadt. Mária Magdolna a tudósok szerint nem volt korábban prostituált, hanem tehetős özvegy, aki Jézus szerelme, élettársa és egyben 13. tanítványa is lehetett. Valószínűleg részt vett az utolsó vacsorán is, ahol a tanítványok nem széken, hanem az akkori szokásoknak megfelelően a földön, párnákon ülve étkeztek. Egyes tudósok szerint nem egy emeleti teremben, hanem tetőteraszon, pálmaágakkal fedve étkeztek e széder-esten, bárányhúst és vörös bort fogyasztva. Kiemelnék néhány új elemet is a nagyhét eseményeivel kapcsolatban e bőséges háttéranyagot szolgáltató kötetből. Jézust a Gethszemáni- kertben történő éjszakai letartóztatása után Annás főpap házába vitték, ahol fizikailag is bántalmazták, arcul verték és leköpdösték. A mózesi törvények ugyanis lehetővé tették, hogy az álpróféták esetében felfüggesszék a rendes jogi eljárást. Számukra a zsidó főtanács amolyan vésztörvényszékké vált: nem kellett összehívni a 71 tagú zsidó főtanácsot, elég volt az elítéléshez a 9 tagú kis szinhedrion is, mely az egymást követő 5 főpapból és 4 templomi elöljáróból állt fel. Jézust tehát nem ítélte el egyetlen farizeus sem a jogi eljárás során. Érdekes, hogy a tudósok egyetértenek abban, hogy Pilátus korántsem hezitált annyira, mint ahogyan főleg Lukács megörökítette. Valószínű, hogy egyáltalán nem ajánlotta fel, hogy helyette Barabást engedje-e el szabadon, hanem gyorsan, határozottan kereszthalálra ítélte, mint lázadót és trónkövetelőt. Jézus kivégzését is egészen másként rekonstruálták a történész tudósok, mint a papok, teológusok hagyományosan. Jézust bizonyítottan Tamás-kereszten végezték ki, csak a felső szárát vitte a karjára kötözve, az álló keresztre kötéllel húzták fel, és egy facsapra ráengedték. Kálváriája alatt a nyakába akasztották azt a táblát, amit a feje fölé szegeztek, miszerint trónkövetelő. Két kezét nem tenyerén és nem is a csuklóján verték át,
