Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Papp Ferenc: Tabor, James D.: Jézus-dinasztia
182 Egyháztörténeti Szemle XI1/1 (2011) Salamon testvére leszármazottja volt (Lk. 3,31.). De meghökkentő és egyesek szerint már a blaszfémiát súroló az a következtetése, hogy Jézus vér szerinti apja nem József, nem Isten, hanem egy római katona, Pantera lett volna, aki a 15 éves Máriát megerőszakolva vagy önkéntes beleegyezését adva áldott állapotba hozta. József így szerinte is Jézus nevelőapja volt csupán, és korán meghalt. Ezután Mária hozzáment József testvéréhez, Kleofáshoz (más néven Alfeuszhoz), hiszen az özvegyet a zsidó törvények, az ún. levirátusházasság szabályai késztették erre. így Jézus testvérei tulajdonképpen féltestvérei voltak, de semmiképp sem rokonai. Jézusnak volt négy fél-öccse (Jakab, József, Simon, Júdás) és két fél-húga (Szalomé, Mária). Jézus 30 éves korára családfő lett, neki kellett gondoskodnia testvéreiről. A foglalkozását tekintve a görög „tekton” szó nemcsak ácsot jelent, hanem tágabb értelemben építő munkást (azaz kőművest is) és napszámos bérmunkást is. Ma úgy mondanánk, hogy alkalmi bérmunkásként dolgozhatott, kőművesként Szepphóriszban, Galilea fővárosában, ami közel volt Názárethez. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy időnként alkalmi mezőgazdasági munkákat is végzett, sőt 3 éves nyilvános működése alatt sem hívei tartották el, hanem a piacokon szerszámkészítő kisiparosként vándorolt a Genezáreti-tó mentén, például Kafernaumban. Életében akkor állt be döntő fordulat, amikor csatlakozott rokonához, Keresztelő Jánoshoz, először mint tanítványa, később vele párhuzamosan és összehangoltan keresztelt nyilvánosan. Azaz a szerző szerint Jézusnak nem „előfutára” lehetett János, hanem társ-messiása. Papi családba született bele Keresztelő János, és sok zsidó - köztük az esszénusok - két messiást, egy királyit és egy papit várt egymással párhuzamosan vagy egyidejűleg. Jézus életének értelmezésében a legnehezebb és legösszetettebb téma nyilvános működésének három, egyes tudósok szerint csupán kettő vagy két és fél éve. Nyilvánvaló, hogy azért nem hagyott ránk beszédgyűjteményt vagy más írást, mert ezek leírására nem maradt ideje. Más próféták 2-3 évtizedes tevékenységet hagyhattak maguk után s persze írásaikat is. Jézus biztosan írástudó lehetett, valószínűleg intézményes vallási nevelésben, oktatásban is részesült valamely zsinagóga farizeusaitól. Vermes Géza magyar származású bibliatudós ebben nyújtott kimagaslót Jézus-trilógiájában (A zsidó Jézus, Jézus és a judaizmus világa, Jézus vallása), hogy sokat segített Jézus hiányzó éveinek rekonstruálásában. Nem véletlen, hogy James Tabor utószavában név szerint is megköszönte Vermes Géza segítségét, szemmel láthatóan a 7. fejezet végkövetkeztetéseit, a Jézus vallása című fejezetet egy az egyben Vermes Géza harmadik művéből vette át. Tabor úgy értékelte, hogy Jézus ha nem is katonai, de politikai értelemben az önjelölt Messiások egyike volt, igazi forradalmár, aki különböző prófétai jóslatokban feltétlenül bízva, meg volt győződve arról, hogy elközeledett az idők végezete: Isten mennyei királysága földi viszonylatban is meg akar valósulni, s ehhez Isten kiválasztotta őt. Élete végéig bízott abban, hogy mennyei atyja beavatkozik az aktuális történelmi folyamatokba, nem tűri tovább a földi igazságtalanságokat, eltörli a Római
