Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Papp Ferenc: Tabor, James D.: Jézus-dinasztia
Recenziók 179 mielőtt betették a sírba. (Mk. 15,46.) Ez utóbbi azért tűnik valószínűbbnek, mert a János által említett fűszerkeverék mennyisége erősen eltúlzott, kb. 30 kilónyi. Valószínű tehát inkább az, hogy Jézust nők balzsamozták be, hiszen női tanítványai részéről többször is megmutatkozott a felfokozott gondoskodás. Mind a négy evangélium szerint József Jézus tetemét egy közeli, sziklába vájt sírboltba helyezte el (Mk. 15,46.), de nincs utalás arra, hogy ez a sírbolt arimateai József családi sírja lett volna. Tabor joggal feltételezi, hogy egy éppen akkor találomra fellelt, frissen vájt sírba tették be Jézust, melynek nem ismerték a tulajdonosát, ugyanis hamarosan, hétfőn más helyre akarták továbbszállítani (Mt. 27,60.). Tabor meglepő kronológiája szerint a nagyhéten egy napos csúszás volt, csütörtökön feszítették keresztre Jézust valójában, mert péntek a zsidó időszámítás miatt akkor már összevont ünnepként a szombati pihenőnapnak számított, tehát mégis sietniük kellett. Tabor másik, egészen új elmélete szerint Jézust nem Jeruzsálemben, hanem Galileában, nyilvános működése fő színhelyén temették el újra, miután holttestét kicsempézték a városból. Eszerint Jézus sírja Cfát, azaz régi nevén Száfed városának határában található meg, Cfáttól északi irányban. Ide temették a híres Simon bár Jocháj rabbit és még jó néhány rabbit a római korból. A szerző nyilván abból indult ki, hogy Jézust életében sokan afféle vidéki rabbinak, tanító embernek tekintették, s ezért halála után is közéjük temették el tanítványai. Cfát a Kafernaumtól északra fekvő, alacsony hegyekkel teli területen fekszik, ott, ahol Jézus főhadiszállása volt 3 éven keresztül. Az evangéliumok szerint gyakran ment fel ezekbe a hegyekbe, hogy a tömegtől elvonulva imádkozhasson. Van egy másik bizonyítéka is a szerzőnek arra, hogy Jézust itt helyezték végső nyughelyére: a kezdőbetűi után Ári néven ismert és tisztelt 16. századi kabbalista, Lichák ben Luria rabbi továbbadott egy tradíciót, miszerint a názáreti Jézus (eredeti zsidó nevén Jesu HáNocri) sírja Cfátnál van. A zsidó misztikus körök által ismert hagyományt kívülállók alig említették, mivel Luría rabbi Jézus sírját különféle bölcsek és szentek listájára vette fel, amelyet az „igazak temetkezési helyének” nevezett el. Márpedig Luría rabbi a zsidóság történetének egyik legnagyobb szellemi vezetője volt. Érdekes állítás. A feltámadás-teóriák mai értelmezési lehetőségei Persze a fő kérdés nem az, hová temették vagy újratemették-e Jézust, hanem az, hogy mi történt vele harmadnapon, a feltámadáskor. Tabor nagyvonalúan átsiklik ezen, futólag ismerteti a 3 fő értelmezési lehetőséget, de érdekes módon a 4., régi-új elméletet meg sem említi. Az első elmélet, az ájulás-teória szerint Jézus a keresztfán amolyan ájult, kómás, tetszhalotti vagy más néven klinikai halál állapotba került, majd a balzsamozása során a bőrregeneráló és gyulladáscsökkentő hatású aloe vera növényi kivonat hatására újra magához tért a sírban. János evangélista szerint viszont megbízható szemtanú tett bizonyságot arról (Jn. 19.34-35-). hogy a katonák egyike, hogy megbizonyosodjon Jézus halála felől, beledöfte az oldalába a lándzsáját, amire vér és víz folyt ki belőle, és ez a jelenség orvosilag is igazolható leírásnak bizonyult. Ez a hipotézis sok
