Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Papp Ferenc: Tabor, James D.: Jézus-dinasztia
178 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) hús-vér fiúörökös léte. Ha elhallgatták, tudatosan hallgatták el, ha pedig mégsem élt, akkor ez is a puszta feltételezések egyike Talbot részéről, de utóbbi soraival lényegében alátámasztja a még vérmesebb elképzeléseket a regényírók részéről. (Ezzel akár tudományos hírnevét és hitelét is kockára tette a kétkedő hívők szemében.) A talpioti Jézus-osszáriummal szemben a következő ellenérveket hozzák fel más tudósok. Az osszárium egy első század utáni bányából származik, 70 előtt nem volt temetkezési hely céljára kialakított sírhely benne, tehát nem lehet a Jézus-dinasztia családi temetkezési helye. Jézus feltételezett sarkcsontja teljesen ép, márpedig a kereszten kivégzetteket a sarkcsontot átszegezve rögzítették a keresztfán. Testalkatát tekintve a csontváz kb. 150-160 cm-es embermagasságú tetemet mutat, a kor átlagember méretét; a názáreti Jézus viszont magasabb, kb. 170-180 cm-es lehetett, erős fizikumú, a leírások szerint. Tudományosan az sem bizonyított még, hogy az osszárium vésett feliratának patinája Jézus korából való. DNS-vizsgálattal is csak az elhunytak rokoni összetartozását lehet bizonyítani a mitokondriális DNS-spirál segítségével, de azt nem, hogy ez a Jézus az evangéliumi Jézus volna. Tabor főleg azzal érvel, hogy minimális annak valószínűsége, hogy merő véletlen volna, hogy épp a Jézus-dinasztia neveit tartalmazó 10 osszárium legyen egy helyen. Köztük Jakabé, Jézus öccséé, Jézus halála után a jeruzsálemi egyház vezetőjéé. Ez egy rejtélyes dolog mindenképp, további vizsgálatokat igényel, hogy mennyiben hiteles leletek ezek. Jézus kettős, azaz újratemetésének hipotézise Jézus halálával és feltámadásával kapcsolatban két merőben új, de alapjában véve közös hipotézist állított fel, meglepően jó logikai bizonyítéksort prezentálva. A közös elem elképzelésében és magyarázatában az, hogy Jézust kivégzése, halála után csak ideiglenesen temették el arimateai József és Nikodémus farizeusok. Mivel a Peszah miatt sietniük kellett, pénteken sötétedésig el kellett temetni, egyszerűen nem maradt idejük arra, hogy a zsidó szokások szerint mirhával és aloéval alaposan bekenjék testét, és ezért nem gyolcsokba, szövettekercsekbe, hanem egy összefüggő lepellel tekerték be holttestét. Egyik hipotézise szerint anyja Mária és Mária Magdolna még aznap este a sötétben lámpákkal és balzsamozó szerekkel visszamentek titokban a teteméhez, konzerválták, majd átvitték a Jeruzsálem és Betlehem közt félúton levő talpioti családi sirjukba. Erről a többi tanítvány mit sem tudott. Vagyis még aznap éjjel átvitték és új helyre temették volna Jézust. A bűnözőként kivégzett embereknek nem járt tisztességes temetés, azaz a rómaiak a keresztfán hagyták, ahol a madarak, hollók és kutyák tépték szét az áldozatot, a zsidók pedig árokba vagy a Gyehennára, a város szemétdombjára hajították a tetemet. Lukács állítása, hogy arimateai József egyedül emelte le a holttestet a keresztről (Lk. 23,53.) fizikai képtelenségnek tűnik. Márk szerint (Mk. 15,42-45.) József annyira befolyásos embernek számított, hogy Pilátus kiadta neki a holttestet. János szerint már József és Nikodémus bebalzsamozták Jézust (Jn. 19,39-40.), a szinoptikus evangéliumok szerint viszont csupán gyolcsba göngyölték,
