Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Papp Ferenc: Tabor, James D.: Jézus-dinasztia
Recenziók 177 során előkerült kőládák főleg 1996 óta, a lelet nyilvánosságra kerülése után váltak heves tudományos viták középpontjává, majd annyira megosztva a tudós társadalmat, mint a torinói halotti lepel hitelességének kérdése. A tudósok abszolút többsége azonban jelenleg elveti a talpioti Jézus-csontok azonosságát a megfeszített Jézuséval. A talpioti Jézus-osszárium nyilvánosságra kerülése nemcsak a Biblia- tudósok, hanem az amerikai filmesek fantáziáját is megmozgatta: James Cameron Antonio Banderas főszereplésével rendezte meg a Jézus elveszett sírja című játékfilmjét, melyben a Vatikán titkos ügynöke (Banderas) mindent elkövet a csontok megkaparintásáért, végül palesztin terroristák rabolják el a kincseket érő leletet és felrobbantják. Az egész film szenzációhajhászása Kazantzakisz Krisztus utolsó megkísértése című filmjére hajazott, amit Martin Scorsese rendezett két évtizeddel korábban. Vannak olyan magyarázatok, hogy Dan Brown sikerkönyve, a 6 milliós példányban eladott Da Vinci kód sem a Szent Grál, szent vér című könyvből, hanem innen merítette alapihletét. Ha ugyanis Jézusnak Mária Magdolnától (vagy - ahogy Tabor használja - a magdalai Mariamenontól) gyermeke is született, akár még Dél-Franciaországba is elkerülhettek egy időre. Tabor könyve elején elhatárolta magát a Brown regényétől a következőképpen: „A Jézus-dinasztia semmiféle kapcsolatban nem áll a közelmúltban népszerűvé lett gondolatokhoz, melyek szerint Jézus megnősült s Mária Magdolnától gyermekei születtek volna. Noha a fikció megkapó, azért mégiscsak spekulációról van szó, amely bizonyítékokkal nemigen dicsekedhet. Ám, mintahogyan az lenni szokott, az igazság megannyiszor furcsább minden fikciónál - míg minden ízében ugyanilyen érdekes lehet.” (20. p.) E sorok miatt meghökkentő, hogy a szerző a záró Epilógus fejezetben mintha visszavonná ezen elhatárolódását, mégis valós lehetőségként kezelve a korábban fikciónak minősítettet, hogy Jézusnak vér szerinti fia volt, így: „Jehuda, Jézus fia érthető módon zavart kelt ebben a névcsokorban. Elképzelhető lenne, hogy a rendelkezésünkre álló Jézus-sírboltba nem csak Jézus intim társa, Mariamenon temetkezett, de kettejük fia, Jehuda is? Miután semmilyen írott forrásban nincs nyoma ilyen fiúnak, a talpioti sírból származó bizonyíték lehet az első jele a gyermek létének. Csontládikája kisebb, mint a többieké, és mivel e sírbolt lakói egytől egyig 70 előtt temetkeztek ide, lehet, hogy ez a gyermek relatíve fiatalon halt meg. Korai halála lehet az ok, ami miatt más keresztény források - a legtöbbje 70 utáni - nem említik.” (475. P-) Elég naiv feltételezésnek tűnhet a szerző részéről, hogy csak emiatt hallgattak volna az evangélisták Jézus talán fiatalon elhunyt fiáról. Szerintem teológiai koncepciójukba semmiképp sem fért volna bele egy
