Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - RECENZIÓK - Papp Ferenc: Tabor, James D.: Jézus-dinasztia
Recenziók 171 szétválasztási kísérletek ellen íródott meg, mint James D. Tábornak az angolul 2006-ban megjelent The Jesus Dynasty című könyve. Tabor professzor - elutasítva a keresztény dogmákat - Jézus születéséről és feltámadásáról is megírta „régészeti bizonyítékokkal” alátámasztott Jézus-életrajzát, mivel a bibliai régészet aktív művelője is. XVI. Benedek pápa pedig jelenleg is dolgozik kötete 2. részén, amely Jézus nyilvános működésétől feltámadásáig mutatja majd be életét. Kötete első részén is - mely Jézus születésétől pusztai felkészüléséig vezette el olvasóit - pápává való megválasztása után kezdett el dolgozni, átérezve ennek fontosságát, az ilyen jellegű mű hiánypótló jellegét. A Jézus-kutatás vallástudományi irányzatai, iskolái A patrisztikus korszakban formába öntött egyházi hitrendszer elismerte Jézus igazi emberi természetét, s valódi történeti személyiségnek tekintette. Az evangéliumokban följegyzett tetteit és tanításait a teológia számára hitelesnek és mértékadónak fogadták el, s ezeket tanították az embereknek a prédikációk, a műalkotások és a népi színjátékok segítségével. A keleti és nyugati egyházakban úgy vélték, az evangéliumok isteni sugallatra íródtak, tehát hitelességük vitán felül állt: nyilvánvaló ellentmondásaikat és eltéréseiket összhangba hozták, vagy gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták. Az a hiedelem, hogy Jézus az isteni és emberi természet tökéletes egységét testesítette meg, azt jelentette, hogy nem okozott gondot az Újszövetségben neki tulajdonított valamennyi csoda elfogadása. Kivételesnek tekintették, s a judaizmustól és saját korának világától elkülönítve szemlélték, amelyről viszonylag kevés ismerettel rendelkeztek. Ez a helyzet csak akkor kezdett lényegesen megváltozni, amikor a 17. században előtérbe kerültek a racionális eszmék, és megjelentek a modern tudomány csírái. A tudomány olyan világot tárt fel, amely autonóm törvények szerint működik. Ha feltételezzük, hogy ezeket a törvényeket Isten rendelte el a Teremtéskor, felmerül a kérdés, szükség van-e további isteni beavatkozásokra, például csodákra, amelyek mintha megszegnék a természet törvényeit. Mivel az evangéliumok csodákat jegyeznek fel, ez elkerülhetetlenül arra késztette a gondolkodókat, például az angol deistákat (akik kizárólag a racionális gondolkodáson alapuló hitet keresték), hogy megfogalmazzák alapvető kételyeiket az evangéliumok természetét és eredetét illetően. 1 1. A történeti (történettudományi) kritikai iskola A történelmi Jézusra vonatkozó modern kutatások Hermann Samuel Reimarus (1694-1768) munkásságával kezdődtek el, bár sokat köszönhetett elődeinek, például a deistáknak, munkásságát két eredeti és nagy hatású megállapítás fémjelzi. Először is az - ortodox kereszténységgel éles ellentétben - ő elválasztotta mindazt, amit Jézus valóban mondott és tanított attól, amit későbbi követői gondoltak róla, tehát különbséget tett a „történelmi Jézus” és a „hit Krisztusa” között. Továbbá az volt a véleménye, hogy Jézust csak a saját kora judaizmusának összefüggésein belül lehet megérteni. Szerinte Jézus tipikus zsidó próféta volt, aki annak a messiási és politikai királyságnak a közeli eljövetelét hirdette, amelyben a zsidók oly
