Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - DISPUTA - Csepregi Zoltán: Kálvin hatása Magyarországon és Erdélyben 1551 előtt?
164 Egyhá2történeti S2emleXII/l (2011) jelenti a halálhírt, hanem reagál Melanchthon április 17-i (elveszett) levelére, melyben az már megemlékezik Dévai haláláról.56 Ha a Praeceptor Wittenbergben ekkor már értesült az eseményről, akkor az legkésőbb 1545 első hónapjaiban bekövetkezett. A halálozási dátum terminus ante-ja mindenesetre 1545 áprilisa.5? „Az erdődi zsinatra Dévai által készített Hitvallást 29 magyar anyanyelvű erdélyi (!) lelkész fogadta el 1545. szeptember 20-án.”58 A 29- ek amúgy a Felső-Tiszavidék prédikátorai voltak (főleg Szatmár, Szolnok, Bihar vármegyékből), tehát a szó történeti értelmében nem erdélyiek. Dévai szerepe a zsinaton már kronológiai szempontból is kérdéses volna, hogyan készíthette elő a halála után bő fél évvel összeülő zsinatot. A hitvallás szövegét olvasva azonban még inkább kételkedhetünk Dévai szerzőségében. Amennyire visszaköszönnek a Nagyváradi tézisekben az ő jellegzetes gondolatai és kifejezései,59 60 61 annyira hiányzik mindez az Erdődi hitvallásból. A szerző(ke)t inkább az aláírók névsora élén állók (mint valószínűleg a legtekintélyesebb személyiségek) között kell keresnünk: Kopácsi István, Székely Balázs, Kalocsai János, Tordai Demeter és Batizi András.6“ Az egységteológus Honterus Helyesen tekinti Bernhard tanulmánya Honterus reformtevékenységét olyannak, ami az egyház egységét szolgálta.51 A Reformatio ecclesiae Coronensis - amint azt Bernhard kiemeli - valóban nem említi Luthert, explicit hivatkozik viszont a wittenbergi egyházi rendtartásra és Melanchthon teológiai munkásságára.62 A brassói reformáció helvét 56 „Tunc enim omnino sperabam illud tempus iam advenisse, quo ex huius vite erumnis in eum coetum migraturus essem, in quo Mathiam nostrum iam versari scribis,...” Melanchthons Briefwechsel. Kritische und kommentierte Ausgabe. Hrsg.: SCHEIBLE, HEINZ - Loehr, Johanna. Stuttgart-Bad Cannstatt, 1977. (továbbiakban: MBW.) nr. 3915.; Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár, 11. Bp., 1927. 60-63. p.; Skoviera, 1976. 323-325. (nr. 25.) 57 SCHEIBLE, 1985. 50. p. 58 Bernhard, 2009. 739. p.; Bernhard, 2010. 47. p. (eredetileg: „mit vorbereitete”). 59 CSEPREGI, 2009. 182-184. p. 60 Debreceni Ember, 1728. 93. p.; Bőd, Péter: Historia Hungarorum Ecclesiastica, inde ab exordio Novi Testamenti ad nostra usque tempora ex monumentis partim editis, partim vero ineditis, fide dignis. Ed.: RAUWENHOFF, Lodewijk Willem Ernst. 1. Leiden, 1888.322. p. 61 BERNHARD, 2009. 745. p.; BERNHARD, 2010. 55-56. p. 62 Johannes Honterus’ ausgewählte Schriften. Hrsg.: Netoliczka, Oskar. Wien, 1898. 14. p. („ordinationem Wittenbergensem secuti propter astantes testes idiomate vernaculo pueros baptisamus“); 28. p. („ecclesiasticam ordinationem Wittenbergensium potissimum secuti sumus“); 38. p. („quantum ad rationem de missa attinet, [...] optaremus, ut ex libris doctissimi Philippi Melanthonis [sic!] ac aliorum iudicia probatissimorum theologorum pleniorem declarationem, qui vellent, peterent“). Vő.: CSEPREGI ZOLTÁN: Die Auffassung der Reformation bei Honterus und seinen Zeitgenossen. In: Humanistische Beziehungen in Ungarn
