Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - DISPUTA - Csepregi Zoltán: Kálvin hatása Magyarországon és Erdélyben 1551 előtt?
156 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) 1539-es Institutio-nak volt komolyabb esélye hatást kifejteni Magyarországon, például az eperjesi példánynak, az 1536-os kiadás azonban még igen korlátozottan tükrözte Kálvin jellegzetes teológiáját. Ami viszont még fontosabb: recepcióról ezek a jegyzékek egyáltalán nem szólnak. Az olvasástörténetnek ugyanis az a nagy tanulsága, hogy egy könyv meglétéből nem következtethetünk nyomban arra, hogy olvasták is. Az olvasás tényét csak az olvasás nyomaival (széljegyzetek, kopások, esetleges újrakötések) bizonyíthatjuk. A könyvtárában a legtöbb Kálvin- könyvet birtokló Dernschwamról pontosan tudjuk, hogy bibliofil könyvgyűjtő, nem pedig könyvmoly olvasó volt. A desunt bejegyzések (pont három Kálvin-kötet esetében is) nem feltétlenül arra utalnak, hogy a besztercebányai humanista kölcsönkönyvtárat üzemeltetett volna, hanem arra, hogy ezek a művek az 1575-ben Bécsben végzett leltározás előtt (és talán csak a tulajdonos 1568-ban bekövetkezett halála után) valamiképp kikerültek a gyűjteményből. Lopásról, a szállítás közben történő elkallódásról ugyanúgy lehetett szó, mint tisztességes kölcsönzésről.10 Nem akarok belemenni abba a vitába, hogy mi minősül Helvetica-nak, de Bernhard tanulmányának kontextusában bizonyára mellékes, hogy Erasmus művei és a Frobeniusnál megjelent egyházatyák milyen hazai könyvjegyzékekben fordulnak elő. Ezen kiadványok hazai jelenléte amúgy nem 1551 előtt, hanem már Mohács előtt kimutatható Magyarországon.11 Bernhard könyvlistáját egyetlen adattal egészíteném ki, mely a kálvinizmus után való nyomozásban ugyanígy mellékes: az óvatos reformer Georg Möller lőcsei plébános és szepességi 24-városi esperes (+1558) könyvtárában is megvoltak Buliinger, Musculus, Oecolampadius művei, a kötések tanúsága szerint mind az 1550-es évekből való beszerzések, Calviniana itt nem található.12 * Az Isten félelme az ismeret kezdete Bernhard a kálvinista eszmék terjedésének dokumentálására egy kassai statútumot idéz 1557-ből (?), melyben Isten ismeretéről is szó van („in warem erckentnus und furcht gottes”).« A magyar fordítás félrevezetőén Ferdinánd király rendeletéként állítja be a dokumentumot, melynek bevezetőjéből mégis az derül ki, hogy ezt az egész közösség képviselői terjesztették a városi tanács elé. Tény, hogy Kassa városában a 16. század 10 Berlász - Keveházi - Monok, 1984. 215., 314. p. 11 Bernhard, 2009. 730-731. p.; Bernhard, 2010. 34-36. p.; Csapodi Csaba - Csapodiné Gárdonyi Klára: Bibliotheca Hungarica. Kódexek és nyomtatott könyvek Magyarországon 1526 előtt. 1. Fönnmaradt kötetek, A-J. 2. Fönnmaradt kötetek, K-Z. Lappangó kötetek. 3. Adatok elveszett kötetekről. Bp., 1988-1994. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei. Új sorozat, 23., 31-. 33 ) 12 Selecká-MÁRZA, Éva: A középkori lőcsei könyvtár. Szeged, 1997. (Olvasmánytörténeti Dolgozatok 7.) Nr. 199., 210., 239-240. >3 Bernhard, 2009. 730-731. p.; Bernhard, 2010. 35. p.; Kemény Lajos: Kassa város legrégibb statútuma. In: Történelmi Tár, 1895. 578-582., 579. p. A dátum Keménynél „155 ?”.
