Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Ozsváth Judit: Az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség Egyetemi és Főiskolai Szakosztályának tevékenysége Márton Áron és György Lajos elnöksége idején
142 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) „Egy-két újszerűnek feltűnő folyóirati cikk, esetleg könyv elolvasása még nem jelenti azt, hogy új világmegváltó eszmék születtek, legfeljebb azt, hogy mily fogyatékos az olvasók ismeretanyaga. [...] Mert mégis csak hasznosabb lesz, ha mindenki a kötelességét végzi, a vezető vezet, s a tanuló tanul, s akkor nem lesz ideje arra, hogy még ki nem forrott kritikai véleményeket gyakoroljon és könnyen félremagyarázható megállapításokat tegyen, melyek igaz ok nélkül a főhatóságot alkalmatlannak, az iskolákat pedig színvonalon nem állóknak tűnteti fel.” A kézdivásárhelyi tanárok nyilván nem tudták, hogy a Pedagógiai Szeminárium előadóinak megállapításai nem csak „egy-két újszerűnek tűnő folyóirati cikk, esetleg könyv” elolvasására alapozottak, hiszen - például - a kolozsvári Lyceum-könyvtárban „egy-kettőnél” sokkal több magyar és külföldi, haladó pedagógiai folyóiratot és könyvet lapozhattak, s nemsokára saját pedagógiai könyvtárat is összeállítottak. Valószínű, arról sem volt fogalmuk, hogy a Pedagógiai Szeminárium nem néhány „tanuló” vakmerő kezdeményezése, hanem annak mozgatója éppen két komoly nevelő: György Lajos és Márton Áron. Boga Alajosnak (akit még ebben az évben egyházmegyei tanfelügyelőnek neveztek ki)s6 és társainak - köztük Domokos Pál Péternek, a Majláth-Kör énekkara későbbi karnagyának, az Erdélyi Iskola publicistájának - a kolozsvári foglalkozásokkal szembeni heves tiltakozása onnan nézve is furcsállható, hogy alig három hónappal korábban még ő is azok között volt, akik körükben fogadták az egyetemistáival propaganda-kőrúton lévő Márton Áront, akinek ígértet tettek a népnevelő előadások tartására, illetve az ilyen foglalkozások sajtóban való népszerűsítésére. A Majláth-Kör munkáját figyelemmel kísérve jól mutatkozik, hogy a két legerősebb szeminárium (a szociális és a pedagógiai szeminárium) élén ugyanaz a két ember állott, aki az Erdélyi Iskola szerkesztői munkáját magára vállalta, vagyis: azok indították útjára - és szerkesztették hosszú időn át - az Erdélyi Iskolát, akik a Majláth-Körben is legaktívabb szervezőmunkát végeztek. Az is látszik, hogy György Lajos és Márton Áron Erdélyi Iskolánál kifejtett tevékenysége tulajdonképpen az általuk irányított szemináriumi munka „folytatása” volt - György Lajos ugyanis a folyóirat pedagógiai részének szerkesztését, Márton Áron pedig a második nagy egység, a népnevelés-rész szerkesztői munkálatait végezte. Az Erdélyi Iskola tartalmával és külső megjelenésével szembeni igényesség folyamatosan újabb komoly munka elé állította mindkettőjüket, amit természetesen egyéb, vállalt teendőik mellett végeztek. A szociális szeminárium tevékenysége lassan megszűnt (ebben a tanévben még a Quadragessimo Anno alapján a kor társadalmi kérdéseivel, majd a kisebbségi joggal, a szövetkezeti eszmével, a katolikus államrenddel, a társadalmi szolidaritással és a cserkészet szociálisan nevelő erejével foglalkozott,57 majd a következő évtől szövetkezeti szakosztállyá alakult), * 57 s<> Vö.: Hírek. In: Erdélyi Iskola, 1933/34. 3~4- sz. 153. p. 57 Vő.: Főiskolás Élet. In: Erdélyi Fiatalok, 1933. 4. sz. 108. p.; A főiskolás
