Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár Sándor Károly: A két világháború közötti protestáns egyesületek belépési nyilatkozatainak elemzése
118 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) Hitközség, a kötet mérete: 15*5 cm. Naponkénti Új- és Ószövetségi igehelyeket tartalmaz heti bontásban.); A Harangzúgás volt Makó város lapja 1925 és 1944 között, melynek mellékleteként jelent meg a Bibliaolvasó kalauz. A Biblia-olvasó kalauzok reprezentálják azt a vallásos formát, mely az 1930-as és 1940-es évekre kialakult. A korábbi időszakkal szembeni szűkösséget a bőség váltotta fel. A kegyességi csoportok belépési nyilatkozataiban megfogalmazott elvi rész gyakorlati megvalósításához szükséges háttér biztosítására az 1930-as években került sor. Addig a Biblia-olvasó kalauzok leginkább próbálkozásoknak tűntek, tömeges és folyamatos megjelenésük már a kegyességi mozgalmak eredményének tekinthetők. Az 1910-es és 1920-as évek kezdeti nehézségei után a bőség időszaka következett be a Biblia-olvasó kalauzok piacán, amit mutat, hogy több hasonló vállalkozás is csak egy-két számot, esetleg évfolyamot élt meg. Mindhárom vizsgált szervezet rendelkezett valamiféle Biblia-olvasó vezérfonállal, melyet tagjai számára biztosított. A szervezetek tagságának bővülésével egyre inkább nagyobb példányszámban jelentek meg a Biblia- olvasási segédletek. A belépési formulák záró része az adott szervezet felé való elkötelezettség illetve a kilépési formula. Az ezek által felvetett kérdések közé tartozik, hogy egy személy több egyesületnek is tagja lehetett-e. Bütösi János visszaemlékezése mértékadónak tekinthető abban az értelemben, hogy általában egy irányzat, csoport felé elkötelezett személy szinte bizonyosan nem volt tagja azonos időszakban más szervezetnek. Ennek nem jogi, hanem elvi és gyakorlati okai voltak. Bár a belépési nyilatkozatok nagyon hasonlóak, tehát közös alapnak kell őket tekinteni, de mutatnak olyan jelentős eltéréseket is, melyeket a közös tagságot kizáró tényezőnek kell tekinteni. Másrészt gyakorlati oka is volt ennek. A legtöbb kisvárosban és községben általában csak egy kör tevékenykedett. Nagyobb városokban és a fővárosban pedig jól megfértek egymás mellett ezek a szervezetek. Az ifjúsági mozgalmak történeti fondjait tartalmazó levéltári anyagokban találhatók a belépéssel kapcsolatos kérdések és levelezés forrásai. A kilépésekről azonban szinte semmit sem tudunk, visszaküldött belépési nyilatkozatokkal nem találkozunk. A strukturális hasonlóságok mellett jelentősek a különbözőségek is. A legszembetűnőbb a KIE-Bethánia és az SDG nyelvezete közötti különbség. Az SDG fogadalomtétele részletezőbb, bonyolultabb szöveg a másik kettőnél, ami arra utal, hogy iskolázottabb, azaz tanulásra alkalmasabb személyek jelentkezésére számítottak a megfogalmazók. Alátámasztja ezt, hogy a szöveget a teológusok maguk számára készítették. A nyilatkozat ilyenfajta értelmezése azt sejteti, hogy a vizsgált szervezet közül talán ezt a szervezetet tekinthetjük „elitistának” a többivel szemben. Alátámasztja ezt, hogy a Konventnek megküldött jelentésükben is ezt fogalmazták meg: „Meggyőződésünk, hogy Magyar Református Anyaszentegyházunk döntő érdeke az intelligencia megnyerése és munkába állítása. Erre legcélravezetőbb útnak tudjuk, ha a református diákmunkán keresztül
