Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bitskey István - Tasi Réka - Csorba Dávid: "Homályban és tükör-által". Barokk kori prédikátorok az isteni természetről
102 Egyhá2történeti Szemle XII/1 (2011) világban való tevékenykedésének nyomát. Az ilyen tapasztalásból eredő megismerést különös és elmés retorika festi meg: a jelenben történő felismerés retorikája. A hitszónok a szövegben azt az illúziót bontakoztatja ki, hogy a felismerés mint jelen idejű történés játszódik le benne. Amikor a frigyláda csodálatos erejéről elmélkedik, a szekrény kinyitásának szituációját jeleníti meg: „De, vallyon mi-némü titok? a’ vagy segéttö erő foglaltatott-légyen abban a’ szekrényben & c. mást én abban nem találok, hanem Aaronnak veszszejét; a’ parancsolatok tábláját, és mannát.”21 A tudatlan közönség gesztusaival azonosul, mikor úgy tesz, mintha nem tudná, mi lehet a ládában, majd meglátván tartalmát a beszéd jelen pillanatában, rá kell ébrednie, hogy a kinyilatkoztatás által a Szentháromság „Ok-vetetlenöl, ezeken árnyékoztatott”.22 * * Az exordium folyamán a hitszónok fel-felkiált, jelen idejű tapasztalatként jelenítve meg annak felismerését, hogy a hármas szám a Szentháromságnak a világban való árnyékos képezése lehet. így lényegében a kegyelem révén megtörténő közvetett tapasztalatot inszcenírozza, vagyis amit a befogadó „árnyékos képezések” által, közvetetten ismert meg, az itt és most a szeme előtt játszódik le. A tapasztalat, az isteni szeretet megtapasztalása tehát a teoretikus ismeret, s az erről történő referálás elé kerül, ahogy Csúzy a harmadik prédikációban megfogalmazza, mikor arra a kérdésre ad feleletet, hogy miért csak ilyen röviden ünnepli az Anyaszentegyház a Szentháromságot: „Mivel azt a’ nagy titkot, emberi elme fel-nem érheti, meg-nem foghattya, annál-is inkább a’ nyelv ki nem magyarázhattya, bölcsen rendelte a’ vitézkedő Anya-szent-egy-ház, hogy inkább rövid sommában, sokkal búzgobba, és hál-ado figyelemmel & c. hogy-se, rebegö nyelveskedéssel tisztellyük.”23 Ez a kitüntetett figyelemben részesített tapasztalat pedig a vizsgált prédikációk retorikáját is új megvilágításba helyezi. A nyelv nem alkalmas a Szentháromság ismeretére vezetni bennünket, éppen ezért felesleges vakmerőség „nyúghatatlan elme fúttatással, és szó-fodorgato nyelveskedéssel, a’ túdatlanságnak, következendö-képpen, a’ botránkozásnak köszálában ütközvén, veszedelmes hajó-törést szenvednünk,”24 inkább képes megjeleníteni és továbbadni ezt a tapasztalatot, mely az istenismeretért versenybe száll az ésszel, a diszkurzív tudással. így az esztétikai tapasztalat az isteni szeretet tapasztalatának közvetítője lehet.25 21 Csúzy, 1725.241. p. 22 Csúzy, 1725.241. p. 25 Csúzy, 1725.258. p. 24 Csúzy, 1725. 258. p. 25 Vö. Oláh Szabolcsnak Bán Imre munkássága kapcsán a barokk
