Egyháztörténeti Szemle 12. (2011)
2011 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bitskey István - Tasi Réka - Csorba Dávid: "Homályban és tükör-által". Barokk kori prédikátorok az isteni természetről
100 Egyháztörténeti Szemle XII/1 (2011) rendezettség és felépítettség magas fokát mutatja, ami azt sugallja, hogy noha nem juthatunk el a titok mélységéig, noha a Szentháromság emberi létminőségünkből adódóan fel nem fogható, a saját korlátáival szembesülő gondolkodás számára azonban a rendszeresség és a teljességre törekvés lehet valamiféle kapaszkodó. A Szentháromság misztériumának megértése viszont antropológiai igény. Landovics István az első Szentháromság-prédikáció elején nem titkolja, hogy ő is „gondosabb kérdések”-kel próbálta megközelíteni a Szentháromság misztériumát, hiába: „Tudván az emberi nyughatatlan elmének kívánságát, a’ mely annál inkáb törődik valamely titoknak meg-értésében, mennél méllyebb az értelme, nem külömben, mint az aranyászok annál méllyebben ássák vésik a’ kőszikláknak kebeleit, mennél méllyebben bocsáttya alá erét az arany, avagy mint a’ búárok annál méllyebben bocsátkoznak bé a’ tenger örvényi köziben, mennél titkossabb rejtekekben találtatik a’ piros kláris, vagy gyöngy szem; én is gondossabb kérdésekkel visgálván a’ meg-foghatatlan Szent Háromságnak egy Istenségben csudálatos titkát, még arra nem akadtam, sem az emberek között a’ Doctorra, a’ ki kívánságom szerént meg-fejtette volna, sem az Angyalok között, a’ ki homállyá elött-lévö superláttyát félre vonván dicsőségére mutathatna, sem pedig az Evangélisták közül, a’ ki nyilván le Írhatná.”« Miközben a misztérium megfejtésének kudarca nyilvánvaló, a róla történő elmélkedés és beszéd antropológiai - és teológiai - kényszer marad, s Szent Ágoston megidézése a hitszónok feladatát, helyzetét is demonstrálja, azt, hogy a beszéd számára is megkerülhetetlen: „Szent Ágoston, hogy valamit mondgyon a’ veröfényhez hasonlittya.”* 14 * Ágoston és a többi egyházatya analógiás magyarázata mellett azonban Zeno Veronensis, majd Villanovai Szent Tamás véleménye is elhangzik: „Nem hogy reá akadhatnék, hanem inkáb tagadni láttatik az, az Istent, valaki emberi okoskodásokkal akarja meg mutatni.”« illetve „Oh emberek, ne visgállyátok ezt a’ titkot, ne kivánnyátok érteni, halván hallyatok, és csak hidgyétek, mert ez néktek használ üdvösségtekre, mivel azt hinni illendő aetatosság, de érteni kívánni vakmerőség.”16 Az exordiumban a felsorakoztatott analógiák végén idézett elutasító *3 Landovics István: Novus Succursus II. Nagyszombat, 1689. (RMK. I. 1381.) (továbbiakban: LANDOVICS, 1689.) 241. p. 14 Landovics, 1689. 241. p. « Landovics, 1689. 242. p. 16 Landovics, 1689. 243. p.
