Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében
6 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) Szentgyörgyi Gergely8 9 1643-ból származó, Jeremias Drechsele latin nyelvű eredetijét követő, az örökkévalóságról való elmélkedésgyűjteményében az áll: „Szükséges, de nehéz megmondani, mi légyen az örökké-valóság”. A szükségszerűség és tehetetlenség egyidejű tudatosítása miatti tanácstalanságát fogalmazza meg a beszélő: „ki akarom mondani, és nem tudom kimondani”. Bár Madarász és Szentgyörgyi munkája szerkezetileg hasonló felépítést mutat, és mennyiségileg első pillantásra mindössze egy fejezetnyi különbség írható a katolikus fordítás javára, szemmel látható, hogy Szentgyörgyi irománya terjedelmesebb. A partitio és dispositio nyomdatechnikailag is látványosan tagolja cikkelyekben összefoglalt résztémákra az elmélkedéseket. Az így előállott struktúra bővebb, ugyanakkor áttekinthető kifejtését teszi lehetővé az egyes tételeknek. A tételek megfogalmazása szintén árulkodó, a párhuzamosságok ellenére a felekezeti sajátosságokat hordozza az elkötelezettségnek megfelelően. A katolikus elmélkedés tartalomjegyzéke alapján szélesebb körű a példákat, hasonlatokat működtető magyarázata; „éjjel-nappal előttünk forgandó”, dogmatikus hittételeit rövidített formában, vizuális keretben, táblázatban közli, míg Madarász könyvében a folyó szöveg hordozza a kijelentésekben, illetve a bibliai históriákban megfogalmazott gondolatot, olykor utalva a tétel pogány, illetve katolikus vonatkozásaira, illetve az ezek által is alátámasztott bizonyságaira. 8 Szentgyörgyi Gergely (17. század): Esterházy Miklós nádor titkára. Magyarra fordította a bajor jezsuita Drexel Jeromos De aeternitate considerationes című könyvét. (Elmélkedések az örökkévalóságról. Pozsony, 1643.) Ld.: RMKT. 1977. 635. p. (Szentgyörgyi művét továbbiakban: Szentgyörgyi, 1977.) 9 Jeremias Drexel (a forrásban Drechsel) jezsuita teológus, katolikus udvari prédikátor 1581-ben született Augsburgban, 17 évesen lépett be a jezsuita rendbe, tanulmányai befejeztével retorikát tanított, majd 23 éven át I. Maximilian bajor választófejedelem udvari papja volt. 1638-ban Münchenben halt meg. A Münchenben tartott egyházi beszédeit a 17. századi katolikus Németország legnagyobb homiletikai teljesítményei között ismerik el, melyeket protestáns körökben is elfogadtak és alkalmazhattak. Munkamódszerét maga ismerteti Plinius, Aulus Sellius, Justus Lipsius, Martin del Rio és Jacob Pontanus munkásságát mintaként említve. Összegyűjtött művei latin, német és olasz nyelven jelentek meg. (München, 1628.; Mainz 1643, 1647, 1651.; Antwerpen, 1643, 1660.; Mainz, 1645., München, 1660.; Würzburg, 1657, 1662.; Frankfurt, 1666.) További művei: Zodiacus Christianus; Nicetassen triumphata incontinentia, Heliotropium (Gleichförmigkeit des menschlichen Willens mit dem Göttlichen); Orbis Phaeton (Zungenfünden); Aloe amri sed sahebris succi (Fasten); Gazophylacium christi (Wohltätigkeit); Aurisodina artium et scientorium d. i. Anleitung über die richtige Methode zu ercepiren; Vö: ADB. 368. p.
