Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - DISPUTA - Őze Sándor: Még egyszer a ferencesekről. Válasz Szabó András: A magyarországi reformáció kezdete és az átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében című cikkére
Még egyszer a ferencesekről 125 Sztárairól valóban kiderült, hogy Padovában nem szerzetesként tanult, ennek ellenére déli származású volt, mint neve alapján Kopácsi is, olyan hely közeléből, ahol ferencesek működtek, tehát a hatás nem zárható ki. Szabó András a továbbiakban leírja, hogy: „A tudományos közmegegyezés Bencédi Székely Istvánt is a volt ferencesek közé sorolta, még a hiperkritikus pozitivista Zoványi Jenő is azt írta, hogy „mint a ferencrend tagja iratkozott be a krakkói egyetemre”,16 17 azonban állításának bizonyítékát szintén sehol sem találni. Gerézdi Rábán már 1960-ban megírta, hogy ferencesként nem lakhatott volna a krakkói magyar bursában, hanem a helyi ferences kolostorban, s az egyetem anyakönyve jelölte volna a rendi hovatartozását. ‘7” Feltéve, ha akkorra már nem akart kilépni a rendből. Más oldalról nézve azonban tagadhatatlanul déli származású volt, Perényi birtokról. Szabó szerint elhamarkodott, hogy a fennmaradt adatok alapján szerzetesi előélettel bíró későbbi reformátorokat automatikusan a ferences rendhez sorolja a szakirodalom. Itt két nevet említ, az egyik Szkhárosi Horvát Andrásé, a másik Dévai Bíró Mátyásé: „Szkhárosi Horvát András, a reformáció egyik legkiválóbb versszerzője, tállyai protestáns lelkész az Emberi szerzésről szóló költeményének utolsó versszakában azt írta magáról, hogy „barátból lőtt pap”, ez azonban még nem jelenti automatikusan azt, hogy korábban ferences volt, mint ahogyan a hagyomány nyomásának engedve általában gondolják.18” A hagyomány mellett az erős szociális tartalmú hangvételre, mely a ferencesekhez teszi leginkább hasonlóvá, gondolt Szűcs is, mikor Szkhárosit ferencesnek, mi több, a váradi kolostor tagjának mondja, melyből származtatja az 1514-es parasztfelkelés Lőrinc barátját is. Feltételesen én is ezért soroltam és sorolom a rendhez, még akkor is ha: „Másik, váradi keltezésű verse pedig nem azért datálódott itt, mert a váradi kolostor tagja lett volna, hanem mert részt vett az 1544-es hitvitán.19 16 Zoványi, 1977.586. p. 17 Gerézdi Rábán: Székely István: Krónika ez világnak jeles dolgairól. Krakkó, 1559. Bp., i960. (Fakszimile kiadás kísérőtanulmánya) 12. p. 18 Varga József: Szkhárosi Horvát András. In: Irodalomtörténet, 1955. 270- 271. p. 19 Ld.: Csepregi Zoltán: A váradi vita 1544-ben. In: Szentírás, hagyomány, reformáció. Teológia-és egyháztörténeti tanulmányok. Szerk.: F. Romhányi Beatrix - Kendeffy Gábor. Bp., 2009.164-186. p.
