Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - DISPUTA - Őze Sándor: Még egyszer a ferencesekről. Válasz Szabó András: A magyarországi reformáció kezdete és az átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében című cikkére
126 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) Ugyanígy Dévai Mátyásról, a magyar Lutherről is tudjuk, hogy szerzetes és felszentelt katolikus pap volt, azonban a forrás, Konrad Spervogel krónikája itt sem jelöli meg a konkrét szerzetesrendet.20” Déván ferences rendház működött, másik szerzet nem, ha később más rend tagja lett is a „magyar Luther”, a hatás letagadhatatlan, és bizonyíték híján véleményem szerint itt is leginkább ennek a rendnek a szerepeltetése az elfogadható. Bizonyító erejűnek látszik az is, hogy a szintén ferences szerzetes Tömöri Pál udvari papja volt. „Gálszécsi Istvánnal és tanítványával, Batizi Andrással kapcsolatban semmi sem utal arra, hogy életpályájuk elején a ferencrend tagjai lettek volna” - írja. A hagyomány elég nehéz problémát jelent. Szűcs is, Zoványi is némely esetben a hagyomány kedvéért döntenek el olyan eseteket, melyekre nincs konkrét bizonyíték. Ez esetben magam is azt az utat követem, amelyet ők, tehát ameddig az ellenkezője nem bizonyítható, addig én is az eddig elfogadottat valószínűsítem. Ferences hatás alatt mindenképpen állhatták Szántón töltött éveikben, még ha ez csak any- nyit jelentett is hogy vitában állottak a ferences atyákkal és meg kellett ismerni érveléstechnikájukat, vitamódszereiket. Sokszor ez akkor is hatást jelent, ha gyökeresen az ellenkezőjét kívánják bizonyítani. (Bálint Sándor éppen a szegedi ferencesekkel kapcsolatban ír szemléletükbe beszivárgó balkáni eretnek hatásról, ahova a missziót vezették.) Szabó megkérdőjelezi, a helységnévjelölő vezetéknévvel bíró reformátorok és a nevezett városban lévő szerzetesi iskola közötti feltételezhető kapcsolatot: „ugyanígy az, hogy valakit »Szegedi«-nek hívnak, tehát ez volt a szülővárosa, nem bizonyíték arra, hogy ferences iskolába járt. Hasonló a helyzet Siklósi Mihállyal és Tövisi Mátyással.” Mindez igaz talán Szeged esetében, de egy 8oo fős kis városéban erősen kétséges. Én azonban itt sem iskolalátogatásról beszéltem, hanem szellemi hatásról, ha más iskolába járt is a későbbi reformátor, akkor is feltétlenül találkoznia kellett a 4-5 ezer fős Szegeden is a rend tagjaival, amely Bálint Sándor kutatásai alapján állíthatóan a délvidéki misszió centruma volt. A nevek említésekor feltételesen és megengedően fogalmazok. Szabó András cikke végén közölt névsor esetében, amelyhez nevemmel ellátva fűz megjegyzéseket azért félrevezetőek, mert egy gondolatmenetből kiragadottak. (2005-ös könyvemben 5 kiemelt, leg20 Révész Imre: Dévay Bíró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei. Pest, 1863. 8-9. p. - Csepregi Zoltán a vitában elmondta, hogy szerinte Spervogel téved, hiszen Dévai a világi papok korábbi érvrendszerével támadja a szerzeteseket, s ezért nem valószínű, hogy korábban ő is közéjük tartozott volna.
