Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Kacsinkó Adrián Gábor: Csereháti ruszin emlékek

4

Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010)

Viszlón a hívek minden évben szántottak-vetettek és ebből a jövedelemből a helyi egyházközségnek is juttattak. Minden egyházközségben a parókus mellett kántor is szolgált. A kántorok a parókusok jövedelmének egyharmadából éltek.? 1747-ben Rakacán kőtemplomot, Abodon omladozó fatemplomot, Garadnán közepes fatemplomot, Felsővadászon, Gadnán, Kiesen (Kék, ma Baktakék), Szolnokon (Abaújszolnok) fatemplomot és Kányban, Viszlón pedig rossz fatemplomot írtak össze.7 8

Abod, Rakaca és Tornabarakony után a többi faluban csak a 18. század második felében alapítottak egyházközségeket: Felsővadász (1750),9 Irota (1757), Garadna (1758), Viszló (1761), Baktakék (1780), Homrogd (1783), Gadna (1788), Kány (1788) és a 19. század elején Abaújszolnok (1828).10 Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírásában kétféle görög rítusú vallási elnevezést találunk: „Graeci ritus”, görög rítust másképpen görög keletit és „Graeci ritus unit.”, egyesült görög rítust, vagyis görög katolikust. Szolnok (Abaújszolnok), Gadna, Kétty (Baktakék), Kanny (Kány) településeken görög rítusú parókiák léteztek. Irotán és Rakacán görög katolikus, Abodon pedig emellett a református parókiát is feltüntették. Ebből kitűnik, hogy 1773-ban még léteztek a nem egyesült görög rítusú, azaz görög keleti egyházközségek. A fent említett településeken „slavonica”, azaz szláv nyelven folyt a prédikálás.11

Az 1720-21-ben épült rakacai kőtemplom után másutt jóval később emeltek szilárdabb épületeket a fatemplomok helyett: 1761-ben majd 1830-ban Viszlón, 1775 körül Abodon, 1779-ben majd 1820-ban Szárazkéken (Baktakék), 1787-ben Kányban, 1808-ban Garadnán, 1816-ban Gadnán, 1832-ben Homrogdon, 1846-ban Irotán (előtte 3 fatemploma is volt), 1870-ben Tornabarakonyban, 1895-ben Abaújszolnokon.12 Felsővadászon 1860-ban egy nagy szélvihar használhatatlanná tette a fatemplomot, amelynek letört keresztjét a völgyben az ún. „Nagysor” végén találták meg. A hívők 1863-tól - a rakacai bányából való kövekkel - egy éven át buzgón építették és végül 1864. szeptember 8-án fel is szentelték az új templomot.^ A régi templom

7 Udvari István: A munkácsi görög katolikus egyházmegye lelkészségeinek 1741. évi összeírása (Csereháti és zempléni esperesi kerületek). In: A Herman Ottó Múzeum Évkönyve. XXXVII. Szerk.: Veres László, Viga Gyula. Miskolc, 1999. 538. p.

8 Ember Győző: A munkácsi görög katolikus püspökség lelkészségeinek 1747. évi összeírása. In: Regnum. Egyháztörténeti évkönyv, 1944-46. VI. köt. Bp., 1947.102-103. p.

9 Kisfalusi János: A szép Cserehát. H.n., 2002. (továbbiakban: Kisfalusi, 2002.) 29-34. p.

10 Sasvári, 1984.155-156. p.

11 Király Péter: A nyelvkeveredés. A magyarországi szláv nyelvjárások tanulságai. Nyíregyháza, 2001.12-13. p.

12 Sasvári, 1996. 27-29. p.; Sasvári, 1984.155-156. p.

‘3 Kisfalusi, 2002.29-34. p.