Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Móré Tünde: Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája". Tanulmányok Medgyesi Pálról - "The Obedient Spiritual Servant of Your Highness". Hungarian and English Essays on Pál Medgyesi. Budapest - Debrecen, Hernád Kiadó, 2007. 101 old.
122 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) Petrőczi Éva az előbbi tanulmány folytatásának tekinthető, tíz évvel későbbi írásában bővíti korábbi eredményeit Medgyesi angliai peregrinációjára vonatkozóan, felvetve azt a lehetőséget, hogy Medgyesi Pál esetleg ismeretségbe kerülhetett Lewis Bayly fiával, Thomas Baylyvel angliai tartózkodása során, noha erre közvetlen bizonyítékot nem ismertet. A tanulmány második felében a szerző újabb összehasonlító szövegelemzést végez. Medgyesi fordítási elveit a Praxis pietatis bevezetése alapján tárgyalja. Korábbi írásához képest kissé megváltozott álláspontot képvisel ezzel a problémával kapcsolatban: szerinte Medgyesi a „fokozásnak, nyomatékosításnak szánt szövegbővítéseivel egyszerre akarván szebbé és hangsúlyosabbá tenni az eredeti, ugyancsak erőteljes hitépítő szöveget”. (66. p.) Ezt a fordítási technikát korábbi tanulmányában azzal magyarázta Petrőczi Éva, hogy Medgyesi a fordítás során kevesellte a tanúságokat Bayly szövegéből. (Régi bort új tömlőbe. Néhány új szempont Medgyesi Bayly-fordításának vizsgálatához.) Az egyetlen fennmaradt díszcímlapos Praxis pietatist Váradon adták ki 1643-ban. A szerző rövid írásában V. Ecsedy Judit korábbi elemzését1 egészíti ki néhány megfigyeléssel. Kiemeli az első díszcímlapos Bayly-kiadást, az 1616-os londoni kötetet, amelynek a készítője Renold Elstrack volt, és eddig nem történt róla említés a magyar szakirodalomban. Az angol eredeti és a magyar címlap közötti ikonográfiái különbségeket elsősorban a honosítással, illetve a fordítás mikéntjével magyarázza.2 Stilisztikai szempontot érvényesít Petrőczi Éva a következő esszéjében, amelyben azt a lehetőséget veti fel, hogy Medgyesi londoni peregrinációja során olvashatta Job Throckmorton 1589-ben keletkezett dialógusát, noha erre nézve konkrét adatokat nem közöl az írásban. (Egy puritán stilisztikai diadal a XVII. századból.) További fontos megállapításokat tesz Medgyesi Pál stílusára vonatkozóan a már említett, Tök-é avagy túrós étek? című tanulmányában, amelyben néhány részleten keresztül elemzi a Dialogus politico-ecclesiasticus, valamint a Rövid tanítás a presbyteriumról avagy egyházi tanácsról stílusrétegeit, rámutatva Medgyesi nyelvhasználatának tudatosságára. Petrőczi szerint a figyelem felkeltésére, illetve az olvasókhoz alkalmazkodva használja Medgyesi a szólásokat, népies fordulatokat, amellyel a biblikus nyelvet közelebb hozta a korabelihez. Ezeket a párbeszédes formájú műveket a szakirodalom elsősorban abból a szempontból közelítette meg, hogy milyen egyházpolitikai nézeteket, egyházszervezeti reformokat fogalmaz meg, így a szerző érdeme kettős, hiszen a kutatás peremén 1 V. Ecsedy Judit: A legnépszerűbb 17. századi magyar könyv. In: Magyar Grafika, 1994. 39-42. p. 2 Az állítás pontosítását ld.: Fazakas Gergely Tamás: Az imádság testi kifejeződései az angol és a magyar puritanizmusban. Az 1643-as Praxis pietatis filológiai és ikonográfiái kérdései. In: Medgyesi Pál Redivivus. Tanulmányok a 17. századi magyar puritanizmusról. Szerk.: Fazakas Gergely Tamás - Győri L. János. Debrecen, 2008.95-148. p.
