Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - RECENZIÓK - Móré Tünde: Petrőczi Éva: "Nagyságodnak alázatos lelki szolgája". Tanulmányok Medgyesi Pálról - "The Obedient Spiritual Servant of Your Highness". Hungarian and English Essays on Pál Medgyesi. Budapest - Debrecen, Hernád Kiadó, 2007. 101 old.
Recenziók 123 elhelyezkedő témát dolgoz fel a korábban kevéssé érvényesített stilisztikai szempont érvényesítésével. A tanulmány elején olvasható elméleti megalapozás azonban egyenetlennek tűnik, elsősorban a puritán gondolkodás jellemzése szempontjából. (44-45. p.) Szintén a biblicitás köznyelven történő közvetítését vizsgálja három, 1656-57-ben keletkezett Medgyesi-prédikációban. Ez a jellegzetesség, „a kisemberek és a hatalmasságok úgyszólván egyidejű, azonos nyomatékú megszólítása egyébként jóformán minden hazai puritán írásra jellemző”. (58. p.) A prédikációkból idézett részletek nyomán azt a következtetést vonja le a szerző, hogy nem csupán „kettős hátterű kommunikációs bravúrokat” (55. p.) hajtottak végre, hanem a magyar széppróza kezdeteit teremtették meg a puritán prédikátorok. (Medgyesi-triptichon.) A puritanizmus eszmerendszerének terjedése a 17. században meglehetősen nagy vihart kavart, Medgyesi Pál helyzete és szerepértelmezése így sarkalatos kérdés a szakirodalomban. A Lorántffy Zsuzsanna udvari papjaként eltöltött időben keletkezett levelezését és négy művének (Szent atyák öröme; Lelki A-Bé-Cé; Doce nos orare; Dialogus politico-ecclesiasticus) ajánlásait elemzi Petrőczi Éva (bár az utóbbi könyv ajánlásában nem szerepel Lorántffy neve), hogy a pártfogó és pártfogolt kapcsolatát alaposabban körüljárhassa. A fejedelemasszony és Medgyesi viszonyát a szerző német, illetve angol minták nyomán értékeli egyfajta lelki közösségként. Azonban nem támasztja alá pontos adatokkal állításait, így bizonyítatlan marad az a feltételezés, hogy Medgyesi Pál a Cambridge-ben töltött idő alatt megismerkedett volna Richard Baxter munkáival. (Lorántffy Zsuzsanna és Medgyesi Pál.) Az 1655-ben kiadott Isteni és istenes synatot utoljára Zoványi Jenő elemezte részletesebben. Petrőczi Éva, felhasználva ezeket az eredményeket, a prédikáció elmondásának körülményeit tálja fel, azokat az eseményeket, amelyek tükröződnek Medgyesi Pál személyes hangvételében. Zoványi egyháztörténeti értelmezését tovább árnyalja az irodalomtörténeti szempont érvényesítésével, felidézi emellett az angol forrást, William Whitakert, aki nyolc feltételt írt le a zsinatok összehívásához. Medgyesi ezt háromra redukálta, Petrőczi valószínűsíti, hogy a hallgatósághoz igazodás lehetett ennek a változtatásnak az oka. (Medgyesi Pál: Isteni és istenes Synat. Egy elfeledett prédikáció margójára.) Az angol tanulmányok közül kettőt magyar változatban is megtalálunk. Az első (Parallel lives. Lewis Bayly: The practice of piety; Pál Medgyesi: Praxis pietatis) a magyar változathoz (Egy fordítás háttértörténete) képest a két szerző életrajzának összevetésére helyezi a hangsúlyt, bár itt is megtalálhatjuk az összehasonlító szövegelemzéseket. Kifejezetten olvasóbarát megoldás az angol és magyar szövegek hasábokba tördelése, amely követhetőbbe teszi a szerző gondolatmenetét.
