Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények
64 Egyháztörténeti Szemle Xl/1 (2010) értelmében még az 1600/800 korona összegből kellett a lelkésznek a segédlelkészt is eltartania, igaz a kongnia alapjául felszámítható költségek között az 1898-as törvény megengedte feltüntetni a segédlelkész eltartását. Viszont Apponyi által ez a teher lekerült valamennyi plébános válláról és a segédlelkészek alanyi jogon jutottak fizetéskiegészítéshez. A kultuszminiszter arra is tett célzásokat, hogy később rendezni akarja a korpótlék kérdését, ami azt jelentette volna, hogy nem csupán kiegészítik a plébánosok jövedelmét a kongruatörvény alapján egyszeri intézkedéssel, hanem bizonyos szolgálati időnként újra és újra fizetés- emelést kapnak. Ezen ígérete beváltására Apponyi Albert grófnak már nem maradt ideje, mivel még 1909 őszén lemondott miniszteri tisztségéről (végül 1910. január 17-ig maradt hivatalában) és maga a Wekerle- kormány is távozott hivatalából a következő esztendőben. A lelkészi korpótlék kérdését 1913-ban gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi minisztersége idején sikerült a parlamentnek megoldani úgy, hogy a lelkészek az ötödik és huszonötödik szolgálati évük között minden öt év letöltött szolgálati idő után magasabb jövedelem kiegészítésben részesültek. De amint Apponyi is az 1898-as kongruatörvény kiegészítésével oldotta meg a katolikus alsópapság jövedelem-kiegészítésének problémáját, úgy Zichy sem alkotott új törvényt, hanem a jogfolytonosság elve alapján Wlassics és Apponyi törvényeit egészítette ki a maga módosítási javaslataival (1913. évi XXXVIII. törvénycikk „a lelkészi illetményeknek korpótlékok utján való emeléséről”.44) Zsilinszky Mihály történész, korábbi szabadelvű párti országgyűlési képviselő és államtitkár egy 1908-as politikai brosúrában azzal vádolta meg a grófot, hogy az 1898-as vitában megígérte: a katolikus kongruát állami támogatás nélkül, a katolikus egyház birtokaiból származó jövedelmekből fogják megoldani.45 Apponyi valójában ezt nem állította, így e szempontból nem lehet szószegéssel vádolni. Ebben a kérdésben Apponyi eredeti nyilatkozata, amelyet a képviselőházban tett, a következőképpen hangzott el: „Én a magam részéről úgy fogom fel a dolgot, hogy nem ennek az egyháznak a különleges szituácziója teszi ezt indokolttá. Hanem inkább ennek az egyháznak a vagyoni helyzete az, a mely feleslegessé teszi, hogy az állam intézményesen és szervileg foglalkozzék a kongnia rendezésével, mert ez az egyház teljesen abban a helyzetben van, hogy ezt a feladatot a rendelkezésére álló eszközökkel a maga körében megoldja, és én csak azért nem szégyenlem azt, hogy bármely tekintetben az állami segítséget mégis igénybe veszi, mert nem ennek az egyháznak a tényezői egyedül felelősek azért, hogy az önsegélynek eszközét, az autonomikus szervezetet még eddig nem tudtuk elérni.”46 Ezt a beszédrészletet brosúrájában maga Zsilinszky is idézte, * 4 44 MTT. 1913. 406-410. p. 4s Zsilinszky Mihály: Papi kongrua és a jogegyenlőség. Bp., 1908. (továbbiakban: Zsilinszky, 1908.) II. p. 46 KN. 1896.15. köt. 18. p.
