Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Kara Anna: Takács Menyhért prépost utasítási a próbaéves és gyakorló rendi tanároknak (1912)
122 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) legfőbb jó, melyet felebarátainknak adhatunk. „Bonum est diffusivum sui.”s> Ezt tanítja a keresztény bölcselet és ez minden paedagogiának a kezdete és főelve. Szeretnünk kell tanítványainkat mind egyformán és válogatás nélkül, legyenek erősek, vagy gyöngék, szegények, vagy gazdagok, egy vagy több talentummal megáldottak és ez a szeretet kifogyhatatlan türelemben és szívjóságban nyilvánúljon mindenkor. A tanár, mint az egyház fölkent papja álljon mindenkor tanítványai előtt s a maga ragyogó példáját állítsa föl az erkölcsi nevelés eszközéül. Az állandó nemes példa tiszteletet, szeretetet és hálás ragaszkodást vált ki a tanítványok szívéből. Ez a nemes példa a külső megjelenés, a beszédmodor és a cselekvés korrektségében nyilvánúl. Egy-egy papi tanártestületnek nincsen nagyobb dekóruma,51 52 53 54 mint hogy ha tagjai teljesen egyforma papi külsőben jelennek meg tanítványaik előtt; ha a rend habitusáts3 - annak minden egyes tartozékát - minden önkényes változtatás nélkül viselik és tiszteletben tartják, ha külsejükben is a papi hivatásszeretet, szerénység és alázatosság uralkodik és száműzve van minden hiúság, minden divatszerűség, minden világiasság és mindaz, ami a paptanári állás komolyságával össze nem fér. A „Non sit notabilis habitus vester etc”54 elve paedagogiai elv is egyúttal s mind az aki tiszteletben tartja és követi, csak tisztelet [sic!] szerez magának általa, csak állását és rendjét becsüli meg. Fiatal tanáraink figyelmét nem lehet elégszer arra irányítani, hogy ne engedjék magokat oly külsőségek által megvesztegettetni, melyeket a világ követ, hanem a rend és papi állásuk iránt való hűségüket kifogástalan egyházias megjelenésükkel is igazolják, mivel nemcsak tanítványaiknak, hanem minden komoly és művelt embernek, főleg pedig a katholikus közvéleménynek tiszteletét fogják kiérdemelni. Ha már a külső megjelenés is paedagogiai nagy értéket jelent, nem kell hosszasan fejtegetnem, hogy a nemes külsőnek még nemesebb belső tartalom hordozójának kell lennie. Tanár csak művelt ember lehet, de különösen a paptanárnak kell művelt embernek lennie, aki a krisztusi szeretet hatalmával tanít és nevel. Ezt a műveltséget a rendi tanár beszédmodorában fejezi ki, amely minden mesterkéltségtől menten finom, minden durvaságtól tisztán jóságos, minden szenvedélyességtől megkímélten szeretetreméltó kell hogy legyen. Az iskola szent hely, melynek falai között a templomi áhítathoz hasonló szent hangulatnak kell uralkodnia. A tanár ennek fenntartója és gondos őre, akinek bölcs tapintata a nevelés bensőségéből kizár minden ridegséget, minden idegbántó megfélemlítést, minden könyörtelen megtorlást. Az iskola nem javító intézet, amelyben a durvább fegyelmezés eszközei is használatba vehetők, hanem a természet egészséges rendje szerint fejlődő ifjak nevelő otthona, a hol az intés, dorgálás és fenyítés is a mű51 „A jó önmaga kiáramlása.” (Aquinói Szent Tamás) 52 Értsd: dicsősége. 53 Értsd: ruházatát, öltözetét. 54 „Ruházatotok ne legyen feltűnő.” (Szent Ágoston)
