Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Kara Anna: Takács Menyhért prépost utasítási a próbaéves és gyakorló rendi tanároknak (1912)

Takács Menyhért prépost utasításai a próbaéves 123 veltség formái között alkalmazandó a felvilágosítás, helyesbítés, a jóvá­tétel, de soha sem az egyoldalú megtorlás szándékával. A vezető tanár gondja lesz az érvényben lévő Középiskolai Rendtartás minden egyes pontját a vezetésére bízott gyakorló tanárnak megmagyarázni; az azok­ban rejlő paedagogiai szellemet megismertetni s rámutatni arra, hogy a Rendtartásban felsorolt és megengedett fegyelmezési eszközök alkal­mazása is nagy tapintatot, óvatosságot és következetességet feltételez. A Rendtartás által meg nem engedett fegyelmi eszközökhöz nyúlni azonban soha sem szabad. Az iskolai fegyelem fenntartásának legjobb eszköze az érdeklődést folyton ébrentartó, a tárgyhoz alkalmazkodó és gondosan előkészített tanítás. Ennek biztosítása mellett csend- és rendzavaró illetlenség nem fordul elő. Óvakodjék azért a tanár a tanulók folytonos figyelmeztetésé­től és rendreutasításától, a sűrűn használt kifogásoktól és elégedetlen észrevételektől, mert az efajta zsémbelésnek nem figyelem, hanem únottság és általános figyelmetlenség lesz a következése. A rendi tanár paedagogiai korrektsége leginkább tetteiben nyilvánúl. Nemcsak az intézeti igazgatóknak, de a vezető tanároknak is hivatásos feladata, hogy a gyakorló tanárok paedagogiai cselekedeteit és egész magaviseletét bölcsen irányítsák. Ezek között legfőbb szerepe van a tanárok mély vallásosságának és papi buzgalmának. Vallási köte­lességeinket nem szabad tehernek tekintenünk. E téren a tanár nem lehet eléggé pontos, eléggé példaadó. Mindazon isteni tiszteleteken és vallásos szertartásokon, ahol az ifjúság testületileg jelen van, minden tanárnak jelen kell lenni kivétel nélkül; csak betegség, vagy más nagyon komoly akadály mentheti fel a paptanárt ezektől, közönséges elfoglalt­ság, vagy kényelmi szempont soha. Az elmaradozás, vagy az isteni tisz­teleteken való közömbös, áhítat nélküli részvétel nemcsak a tanuló iíjúságra, hanem a kath. közönségre is destructív hatással van. Tanítói és nevelői munkánk egész folyamatában papi jellegünknek és vallásos érzületünknek kell előtérben állania, e nélkül nincs mit keresnünk a katholikus paedagogia munkásai között. Az intelligencia, a tudás, a kultúra a keresztény paedagogiának nem végső céljai, hanem eszközei csupán, hogy velők és általok igazi jellemeket, becsületes, jó kereszté­nyeket nevelhessünk Istennek és hazának. Minden rendi tanár készséggel vesse magát alá igazgatója vezeté­sének és rendelkezésének s a testület közös munkájából derekasan vegye ki a maga részét. A tanácskozmányokonss igyekezzék okúlást szerezni, a maga tapasztalatait és véleményét szerény és udvarias for­mában adja elő. A maga felfogását készséggel rendelje alá egy maga­sabb és sok tapasztalaton alapúló testületi korrekt felfogásnak. Legyen a tanártestület rendi közszellemének okos és szerény képviselője. Ápol­ja a tiszta és önzetlen kartársi érzületet felsőbbsége iránt való engedel- 55 55 Takács Menyhért 1901-ben vezettette be a gimnáziumokban és a Norbertinumban a havi tanári értekezleteket, melyek jegyzőkönyveit magá­hoz rendelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom