Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Anka László: Apponyi Albert gróf és a kongruatörvények
62 Egyháztörténeti Szemle XI/1 (2010) val, a fizetésmegvonás, valamint iskolabezárás és államosítás kilátásba helyezésével. Apponyinak a kongruatörvénye is a magyarosítás, illetve a magyar- országi nemzetiségiek körében a magyar nyelv pozíciójának az erősítését volt hivatva szolgálni. Tudniillik a törvény a lelkészek és segédlelkészek magyar nyelvismeretét feltételül támasztotta a támogatáshoz és annak ismerete alól kedvezményt csak kivételes esetben biztosított, de csak azzal a feltétellel, ha a lelkész, vagy segédlelkész korlátozott időn belül pótolja nyelvtudásának hiányosságait. A miniszternek ezt a kedvezményezési lehetőségét csak a törvény elfogadását követő öt esztendőben engedte meg a jogszabály. Apponyi kongruatörvénye a magyar nyelv előnyben részesítésére az 1840. évi VI. törvénycikkely 8. szakaszára hivatkozva adott felhatalmazást: „Ezentúl minden vallásbeli különbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek ollyak alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják.”38 Már Wlassics Gyula korábbi kongruatörvénye is szankcionálta a magyar nyelv nem ismerését az egyháziak részéről, de olyan komolyan nem, mint Apponyi Albert törvényjavaslata, amelyet a képviselőháziján a nemzetiségi képviselők erősen meg is kritizáltak, de módosíttatni nem tudták a nacionalista magyar parlamenti többséggel szemben. A nemzetiségi képviselők azt is kifogásolták, hogy az 1907-es elemi népiskolai törvényekbe bekerülő híres-hírhedt 22. paragrafus - amely az állam- és nemzetellenes tevékenységgel foglalkozott és azokat szankcionálta - ebben a kongruatörvényben is helyet kapott és szigorító irányban módosította az 1898-as törvény rendelkezéseit. Ráadásul az Apponyi-féle kongruatörvény nagyobb mozgásteret engedélyezett a mindenkori vallás- és közoktatásügyi miniszternek abban, hogy eljárjon a vizsgálat alá került plébánosokkal szemben. A miniszter ugyanis jogot szerzett arra, hogy maga döntsön a jövedelem-kiegészítés megvonásáról egy-egy ügyben, ha az eljárásban illetékes felekezeti főhatóság négy hónap alatt nem tudott döntést hozni. Ugyanakkor enyhítő rendelkezése volt az 1909-es törvénynek az 1898. évi XIV. törvénycikkel szemben, hogy csak maximum három évre lehetett megvonni a jövedelem-kiegészítést. A román és szerb nemzetiségiekhez köthető 2115 görög szertartású lelkészségből 2044 szorult támogatásra. így a miniszter kezében szükség esetén valóban komoly fegyelmező/büntető eszközök összpontosultak. Teljesen nacionalista, nemzetiségellenes élt adott az egész ügynek, hogy Apponyi a pártjának, a parlamenti többséget alkotó Függetlenségi Pártnak egy pártértekezleten megígérte, hogy olyan módosító javaslatot terjeszt be saját törvényjavaslatának módosítására, ami lehetővé teszi a miniszter számára, hogy a kormány előzetes beleegyezésével egy egész egyházmegye területén megvonják az adott vallásfelekezettől a jövedelem-kiegészítést, ha az egyházmegyei főhatóság rendelkezése alapján csak egyetlen plébános is állam-, vagy nemzetellenes akcióba kezd. * J8 MTT. 1836-1868. 92. p.
