Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
94 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) fokolarinik. Ó, mondja örömmel a plébános, hát akkor ezek elkötelezett emberek, lehet tőlük mindenfélét kérni, és el is kezd nekik feladatokat adogatni sorban: szervezzenek közösséget, hittant, stb. Persze ők mondják, hogy bocsánat, de máshol is vannak feladataink, a plébános meg csalódik, hogy ugyan miféle elkötelezettség ez? És esetleg évekbe telik, míg rájön - ha rájön hogy neki nem kihasználnia kéne ezeket az embereket, hanem épp segítenie, hogy a lelkiségben jobban azok lehessenek, aminek lenniük kell! Amire persze végül ők is fognak segíteni a plébánián, de meg kell hagyni nekik a szabadságot, hogy csak annyira, amennyire erejük és affinitásuk van hozzá.” Minden, hatásában amúgy is jelentéktelen ellenérzés eltörpült azonban a mellett a támogatás és bátorítás mellett, amely Udvardy püspök részéről érkezett. Udvardy József a püspöki kar egyik legegyhá- ziasabban gondolkodó, a II. Vatikáni Zsinat szellemét nemcsak külsőségekben, hanem egész gondolkodásmódjában is magáévá tevő tagja volt. Figyelemreméltó, hogy a Bokorral és Bulányival szemben is az engedékenyebb álláspontot képviselte, sőt meghívta kispapjaihoz is, hogy Bulányi ismertethesse a Lelkipásztori marketing c. írását, amelyet egy püspökkari körlevél korábban elítélt. A püspök többször hangoztatta, hogy nincs a Lelkipásztori Marketingben semmi olyan, ami miatt ne kellene példának venni: igenis el kell sajátítani a tervszerű lelkipásztori gondolkodást, hogy az egyházat felelősséggel lehessen építeni. Az írásban felbukkanó túlzásokat, tévedéseket pedig úgy minősítette, hogy ennél sokkal súlyosabb dolgokat jelentenek ki Nyugaton egyes teológusok. Várható volt tehát, hogy a Fokoláre-ral szemben sem lesz elutasító, hiszen az a Bokornál néhány vonásban mindenképp konzervatívabb lelkiséget képviselt: kiemelt jelentősége volt a Mária- tiszteletnek és a helyi püspökkel való egységnek (akárhogy is viszonyul a lelkiséghez) és egyeztetésnek. Udvardy ezen kívül személyesen is rokonszenvezett Sávaival, így a szeged-rókusi káplán bizalommal fordulhatott hozzá, hogy adja áldását az életige-közösségre, amikor „az első nehézségek előjöttek”, azaz megkezdődtek a zaklatások, amelyek egyelőre a rendőrségre való sorozatos behívásokban, a plébánia folyamatos figyelésében merültek ki. A találkozóra 1975 végén vagy 1976- ban került sor: „Nagyon sokat tanultam a lelkiségtől. [...] Azt mondta Jézus az apostoloknak: aki titeket hallgat, engem hallgat! Tehát menj azzal a hittel a püspöködhöz, hogy te most Jézushoz mégy! S úgy mondd el neki, ami a szíveden van, ahogy Jézusnak mondanád! [...] így tettem hát én is. Imádkoztam persze a bemenetel előtt, s mikor beléptem, rögtön éreztem, ez most nem akármilyen beszélgetés lesz. Udvardy behívott a belső szobájába, felhangosította a rádiót, majd én nagyon halkan elmondtam neki, hogy mit csinálunk. Ő kiment a dolgozószobába, behozta a püspöki direktóriumot (az egyház és
