Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
„Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni.” 95 zsinat szellemének megfelelő »cselekvési terv«) meg más dokumentumokat [...] azt mondta, nézze, ha magát előveszik ezért az ifjúsági munkáért, akkor hivatkozzon erre a paragrafusra: »a püspök megbízásából csinálom!« A püspöki direktóriumnak volt egy ilyen előírása, amely kötelezővé teszi a világiak bevonását a lelkipásztorkodásba. Ez az előírás 1974 körül született, nagyon nagy dolog volt ez akkor! Azt mondta még, ha bármi probléma lenne, keressem meg, mondjam el mi történt, jó, ha ő is tudja. Ha ezért cincálnák, majd azt mondja, tud róla, hogy én mit csinálok! Én meg mondjam nyugodtan, hogy a püspök tud róla. Akkor is, ha éppen konkrétan nem tudja! Mert meg fogja tudni más forrásból, tehát az ő szándékával történt.” A püspök is hangoztatta a Fokoláre mindig szem előtt tartott alapelveit: a lényeg, hogy „jól csinálják”, azaz kizárólag az Evangélium szerint, ne vigyenek bele semmi politikát, és a mélységre menjenek rá, ne a látványra. Kivételes bátorításnak számítottak ezek a szavak akkor, amikor a magukat ifjúsági lelkipásztorkodásnak szentelő papok helyi ordináriusai vagy közvetlen felettesei részéről a „pozitív hozzáállás” az ismert okok miatt legtöbbször abban merült ki, hogy „csinálják, ahogy tudják, csak én ne tudjak róla”. Az egyik emlékezetes rágalom röviddel azután érte a lelkiséget, hogy Szegeden kívülre is tájékozódni kezdett: 1977-ben Sávai gúnyos hangvételű levelet kapott, „a rókusi KISZ” aláírással. A piros írógépszalaggal gépelt üzenet írói hálás köszönetüket fejezték ki, hogy amit ők nem tudtak elérni ennyi idő alatt, azt ő hamar elintézi: az egyházban belülről bomlaszt. Mivel Szeged-Rókuson nem volt külön KISZ- alapszervezet, valószínűsíteni lehetett, hogy a levél szintén egyházi embertől vagy annak megbízottjától származhat, esetleg az ÁEH biztatására, de lehetett a szerző valamelyik beijedt szülő is. Ahhoz képest, hogy korábban, a beat-misék beindulása után fenyegető levelek is érkeztek Sávai címére, akár kedélyes fordulatnak is lehetett volna venni az esetet, a helyzet azonban ennél sokkal komolyabb volt. A közösség számára egészen a rendszerváltásig kiemelt kockázatot jelentett a külföldi kapcsolattartás, még ha a közvetlen hatósági presszió 1976-tól, a helsinki záróokmány egyéni szabadságjogokról szóló cikkelyeinek magyarországi törvényerőre emelkedésétől kezdve enyhült, módosult is. Ám arról szó sem volt, hogy ezután az állam csupán a püspökökre és a békepapokra bízta volna a renitens alsópapság megrendszabályozását, az utóbbi évek kutatásai egyértelműen felszínre hozták, hogy a III/III- as osztály munkatársai egyházi vonalon is ugyanolyan módszerekkel dolgoztak tovább, sőt a prominens egyháziak elleni koncepciós perek forgatókönyveit tartották készenlétben szinte a rendszer fennállásának utolsó pillanatáig egy esetleges sztálinista fordulatra és a pártvezetők
