Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
84 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) fokolárt Chiara kifejezetten ezzel a céllal hozta létre. Az első idelátogató fokolarinók és fokolarinák turista útlevéllel utazó egyetemisták voltak, akik egyszerű, de a leginkább célravezető módon, minden tolakodás és feltűnés nélkül kezdtek hozzá a négyszemközti evangelizációhoz: bementek a templomokba, mint turisták, beszédbe elegyedtek a hívekkel, vagy magával a pappal, érdeklődtek, miben tudnának segíteni. Többször lelkiségi írásokat is hoztak magukkal, természetesen legfeljebb egy-két lapot, gondosan elrejtve. Jövetelük igazi célját természetesen nem fedték fel, sőt óvakodtak attól, hogy néven nevezzék a Fokoláre-t, annak alapítóját, vagy a lelkiséget mozgalomként határozzák meg. Bár a legjobban Budapesten lehetett „alámerülni” az észrevétlen evangelizációhoz, az első lelkiségi közösség nem itt jött létre, hanem Egerben Tomka Ferenc irányításával 1973-ban. Tomka felsőgödi káplánévei után 1971 és 1973 közt Rómában végzett teológiai tanulmányokat és itt ismerte meg a lelkiséget, amelyet azután az egri hittudományi főiskola tanáraként nemcsak az ifjúsági hittanokon, hanem kispapok közt is terjesztette 1975-76-ban három házaspár kezdeményezésével (akiket szintén Tomka ösztönzött) a pesti csoport is növekedésnek indult: a pozsonyi fokolárban tett látogatásaik, s az onnan kapott megerősítések nyomán a budakeszi plébánián megkezdték házas fokolár „próbaidőszakukat”, s a közösség nemsokára 20 házaspárt számlált. Többen közülük is Egerben ismerték meg a lelkiséget, és lettek annak elkötelezett tagjává, így kiforrott formájában tulajdonképp egy egripesti közösség kialakulásáról beszélhetünk Tomka Ferenc lelki vezetésével. Vele szinte egy időben Szegeden Sávai János szeged-rókusi segédlelkész is hasonló, igaz jóval kisebb létszámú ifjúsági közösséget kovácsolt össze, ő viszont nem a Fokoláre őshazájában, hanem idehaza, közvetetten, ismerősök útján szerezte első értesüléseit a mozgalomról. Ők ketten lettek a Fokoláre első papi képviselői Magyarországon. Egyébként az osztrák fokolarinók s a velük kapcsolatba került 2-3 nyugat-magyarországi család, valamint a titokban fogadalmat tett szerzetesnővérek már az 1960-as évek végén eljutottak Szegedre, és újabb kapcsolatokat alakítottak ki, itteni működésük azonban nem sokáig tartott. Ennek hátteréről igen keveset tudni, a visszaemlékezések szerint egy „egyházi személy” híveit féltve feljelentéssel fenyegette meg őket, ha még egyszer Szegedre jönnek. Az első lépéseiket próbáló szegedi és más magyarországi Fokolár e- közösségek esetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy külföldi testvérszervezeteiket egyelőre csak az alapelvekben (evangélium radikális megélése, Isten a szeretet; ennek továbbadása) követték: a 80-as években értek meg arra, hogy elkötelezettebb tagjaik hivatások szerint tovább tagozódjanak, és fogadalmas élet-közösséget alkossanak. A fo- 5 5 Az egri szemináriumból mintegy 15 olyan pap került ki, akik már 1980 előtt elkötelezték magukat a Fokoláre mellett, és plébániáikon terjesztették a lelkiséget, azaz ige-csoportokat hoztak létre, amelyekből további hivatások születtek. Ezek az ige-csoportok így később sokfelé megjelentek az egri és váci egyházmegyében. (Tomka Ferenc közlése.)
