Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
„Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni.” 85 lyamatot nyilván elősegítette, hogy a kisközösségi lét ekkor már kevesebb kockázattal járt, és a külföldi kapcsolattartás lehetőségei is kiszélesedtek. Adott a kérdés, hogy a szegedi közösség mikor és hogyan nőtt át egyszerű plébániai hittanos csoportból fokolárok közösségévé? Sávai Jánosnak, amikor 1971-ben Csanádpalotáról Szeged-Rókusra helyezték, és plébániai énekkar, valamint hittanközösség beindításával próbálkozott, már olasz nyelvtudása révén voltak ismeretei a lelkiségről: az előző évek folyamán fiatalabb híveitől néhány magnószalaghoz jutott hozzá, amelyek olasz Fokoláre-dalokat tartalmaztak, s ő elkezdte ezeket magyarra fordítani. Az 1944-ban született Sávai a rendszerellenességet már a szülői házból hozta magával: apját és nagyapját is szabotázs vádjával börtönözték be az ötvenes évek elején, ő maga pedig szegedi szemináriumi éveiben, 1965 és 1967 közt 7 másik kispaptársával együtt a hatalommal megalkuvó (béke)papság és szeminaristák elleni kiállásával - és ami ezzel együtt járt, a békegyűlések elszabotálásával -, továbbá lelkipásztori és papnevelési reformtervekkel hívta fel magára a politikai rendőrség figyelmét. Emellett magukra vállalták a szent életű jezsuita Hunya Dániel, a szegedi szeminárium első spirituálisa (1930- 1950) szellemi hagyatékának gondozását is. A „renitens” kispapok egymás közti barátságukat néha a benzolgyűrűhöz hasonlították, amely szabad gyökei révén könnyen lép reakcióba, ahogy ők is mindig készen álltak a további kapcsolatteremtésre, a gyanúsítások és félelemkeltés ellenére (Ilyesmiben pedig sajnos bővelkedett a szeminárium, ahol sokan csak a besúgót látták társaikban, s a helyzetet a BM emberei tőlük telhetőén igyekeztek még jobban elmérgesíteni). Az állambiztonsági logika ebből kreálta a „Benzolgyűrű” fedőnevű „ellenséges szervezkedést”, a papnövendékek nagy lelkesedéssel szervezett nyári lelkigya- korlatos táborait pedig elkönyvelték úgy, mint rendszerellenes izgatással egybekötött elitképzést a remélt rendszerváltozáshoz.6 7 A „Benzolgyűrű” tagjai természetesen pappá szentelésük után is tartották egymással a kapcsolatot. A szeminárium egyes növendékei kiterjedt külföldi levelezést is folytattak, így került 1968-ban Sávai ismeretségbe Daniele C. Gelsivel, a belgiumi Chevetogne ökumenikus bencés kolostorának szerzetesével (később pápai kamarással), aki a szláv és a romániai ortodox egyházakkal való kapcsolattartás felelőse volt. A vele tett nyugat- és kelet-európai utazások kapcsán, ami alatt számos ortodox kolostort meglátogattak, és magával a pátriárkával is találkoztak, a fiatal káplán nemcsak olasz, majd francia és angol nyelvtudását tökéletesítette, de látóköre nemzetközi szinten is jelentősen kitágult. Nem véletlen, hogy püspöke, Udvardy József már korán felfigyelt rá, és a Szegedi Hittudományi Főiskola tanárának akarta kineveznie Hiába bizonyult azonban Sávai kitűnő társasági embernek és szervezőnek, a 6 Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL.) 3.1.5. O-15293 „Elitek”; Határozat „Elittek” (sic!) fn. előzetes csoportdosszié nyitására, 1970. jún. 30. 7 ÁBTL. 3.1.1. Bt 2349/2 „Markó”, Jelentés, 1975 márc. 3.
