Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
„Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni.” 83 képzéssel készültek fel élethivatásukra Loppianóban, vagy a lelkiség más képző központjaiban, nevezzük a továbbiakban - Tomka Ferenc átírását követve - „fokolároknak”. Chiara Lubich az „egyedül Isten marad meg, mert ő a szeretetet” gondolatból eredő karizmát konkrét élethelyzetre is vonatkoztatta, mondván, hogy ezt Isten különösen olyan országoknak „szánta”, ahol az Egyház minden külsődleges mozgása be van tiltva, vagy más módon van lehetetlenné téve. Azaz minden hivatalos intézménye elpusztult, vagy elvették, így csak Jézus kijelentésére alapozva maradhat fenn: „Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok köztük.”( Katolikus Biblia: Mt 18,20) Ahol tehát Jézus van, ott az Egyház is, amihez szélsőséges esetben nincs szükség bármiféle intézményre, vagy akár templomra. Ez a gondolat akkor kapott különleges aktualitást, amikor az 1956-os magyar forradalom vérbe fojtása és XII. Pius pápa ezt követő felhívásának hatására új hivatás született a lelkiségen belül: ez volt - a közvetlen Chiara által alapított női és a férfi fokolár, valamint az utóbbihoz kapcsolódó papi-szerzetesi fokolár után negyedikként - az „Isten önkénteseinek” (volontari di Dió) mozgalma. Az alapítók szükségét érezték, hogy ha Istent elvették a diktatúrába újra belekényszerített társadalomtól, legyenek olyanok, akik visszaadják - hogy az emberek őbenne találhassák meg a szabadság és a testvériség forrását. A volontariók ezért a társadalom legkülönbözőbb területein kötelezték el magukat: a politikában, a gazdaságban, a művészet világában, a pedagógiában stb., és animátorai lettek a későbbi Új Emberiség mozgalomnak. Természetesen mindennek az 1956 utáni magyar belpolitikai helyzetben egyelőre csak elvi, távlati jelentősége lehetett, viszont kijelölte a külföldre irányuló evangelizáció következő állomását. Hazai és szegedi kezdetek Chiara Lubich 1961 februárjában utazott először Magyarországra egy távoli unokatestvére meghívására turistaként, s többek közt felkereste a máriaremetei kegytemplomot isJ Látogatása nyitóakkordnak tekinthető a már Európa-szerte elterjedt Fokoláre lelkiség (amely 1960-ban történt egyházi jóváhagyása után Mária Műve néven is ismert volt) hazai történetében, bár az ekkor zajló, Fekete Hollók néven hírhedtté vált egyházellenes persorozat és megfélemlítési hullám egyelőre lehetetlenné tette azt is, hogy itthon egyházi személyekkel kapcsolatba lépjen, nemhogy közösséget alapítson. A külföldi kapcsolat miatt ez duplán kockázatos lett volna. Maga Chiara is azért maradhatott észrevétlen a mindenfelé szimatoló belügyesek előtt, mert útlevelében természetesen eredeti neve szerepelt. Utazásának eredményeként azonban már 2- 3 év múlva elindultak Magyarországra a lelkiség újabb hírhozói, elsősorban a Bécsben és az NDK-ban működő közösségekből, sőt a bécsi 4 4 „Fokoláre Találkozó - akik magukat Istennek ajánlják, mert ő a szeretet.” In: Új Ember Magazin, 2003. március. 3. p.
