Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Mezey András: "Nemcsak tanulmányozni, hanem megélni"
82 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) „Olyan radikális és teljes volt a testvér iránti szeretetünk, hogy minden más cél, még az életszentségre való törekvés is eltűnt az életünkből, legalábbis abban az értelemben, ahogy azt akkoriban gondolták. A mi hivatásunk az volt, hogy egy új úton induljunk el. Ha az életszentséget tűztük volna ki célul, akkor önszeretet, egoizmus keveredett volna vállalkozásunkba.”2 3 A harcok elmúltával Chiara és közössége aktívan részt vett Trento szociális gondjainak megoldásában, maguk is mindenüket megosztották a rászorulókkal, például szegényeket láttak vendégül asztaluknál. Ezzel nemcsak a városvezetés, hanem a kommunisták szimpátiáját is kivívták. Miután 1947-ben Carlo de Ferrari, Trento érseke áldását adta a közösségre, Chiaráékat más városokba is elhívták, és megszülettek a lelkiség első közösségei Trentón kívül. A teljesen evangélium szerinti fogadalmas közösségi élet mellett a keresztény felekezetek egymás közti és más vallásokkal való megbékélése, az ökumené, azaz az egység (inspirálva Jézus főpapi imája által: ,Atyám, legyenek mindnyájan egy”, Jn 17,21) vált fő hitvallássá a lelkiség számára, amely az ötvenes években Nyugat-Európában, majd 1958 és 1967 közt mind az öt kontinensen gyorsan elterjedt. 1964-ben Chiara nagy álma valósult meg: létrejött a lelkiség első többé-kevésbé önellátó modelltelepülése, Loppiano, ahol az élet minden vonatkozását, a munkát és az intézményeket is evangéliumi alapokon igyekeztek megszervezni (azóta 28 ilyen település létesült szerte a világban); részleges vagyonközösséget is létrehoztak, amelynek gyakorlata később általánossá vált a mozgalomban. A 60-as években születtek meg a mozgalom újabb generációi, az úgynevezett GEN-ek ( Generazione Nuova), olyan fiatalokból, akik Istent választották, érzékelve, hogy ez a lelkiség segítette őket őhozzá, és nyitottak voltak mindenre, a papi, szerzetesi, házas életformákra egyaránt. Lelkesedésükre és gyermeki odaadásukra Chiara bármikor számíthatott. 1967 decemberében két könnyűzenei együttest hozott létre számukra: a Gén Rosso-t és a Gén Verde-t. Szintén 1967-ban jött létre az Új Családok mozgalma, majd Új Papi Mozgalom (Generazione Nuova Sacerdotale - GENS) néven a Fokoláre-hoz csatlakozott papok közössége. A Fokoláre egyes csoportjaiban az egyetemes papság bibliai alapjaiból is kiindulvaa született az az újítás, hogy a szüzességi fogadalmat tett, és életközösségben élő férfiak illetve nők ágához (fokolarinók, fokolarinák) a házasok is csatlakozhattak, családjuk után ez lett a második „lelki” otthonuk. A házasok nem örök fogadalmat, hanem ígéretet tettek arra, hogy házasságukban is teljesen Istennek szentelt életet élnek, s fogadalmas társaikkal együtt alkottak egy helyi közösséget. Ezeket az elkötelezett közösségeket, amelyek tagjai már rendszeres 2 Chiara Lubich: Új úton: az egység lelkiségében. Bp., 2003. [ford. Lisztovszki Tünde, Prokopp Katalin.] (továbbiakban: Chiara, 2003.) 18. p. 3 1 Péter 2,5.9; Jel 20,6. Vö. Chiara Lubich: A kiáltás. Bp., 2001. [ford. Tóth Pál.] 28. p.
