Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csíki Tamás: Kegyúri konfliktusok a gödöllői koronauradalomban a két világháború között
50 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) A kötelezettségek eltérő megítélése az 1920-as évek közepén nyílt konfrontációkat váltott ki. 1925 júniusában szentelték fel a kegytemplom új harangját (a régit a háború alatt „elrekvirálták”), az ünnepségre a zárda a kőkerítés helyreállítását kérte. Az uradalom ezt megtagadta, ám a földművelésügyi miniszter a javítást haladéktalanul elrendelte, mivel a „kegyúri jótevőt a botránkoztatás ódiumának” (amit a megjelenő „egyházi és világi funkcionáriusok, valamint a hívő közösség erkölcsi érzetében a zárdafront és a kerítés állapota” okozna) kitenni nem szabad.26 Cserébe viszont a zárdát 3 aranykorona fizetésére kötelezte, annak szimbolikus elismeréséül, hogy a helyreállítás nem a birtok kötelessége. Az ünnepi harangszentelés nyilvánossága, valamint a koronauradalom és a minisztérium tekintélyének megóvása ezt az ellentétet elsimította, ám a konfliktusokat nem szüntette meg. 1925. május elején Schweighardt Veremund zárdafőnök memorandumot intézett a földművelésügyi miniszterhez, mivel a birtok az alapítólevélbe foglalt és 150 éves jogszokás által megerősített feladatait nem teljesíti. Nem hajlandó a zárda hasábfa-, gabona- és boijárandóságát27 az uradalmi béresekkel, a gabonát a saját zsákjaiban behordatni, holott ezt a jogszokáson kívül, az egykori zárdafőnökök - akik „kijelentéseit erre vonatkozólag hagyományként bírjuk” - továbbá a 35-40 évvel korábban alkalmazott cselédek is tanúsítják.28 A jószágigazgató ezzel szemben a saját, kevésbé „pontos” és „koherens” emlékezetére hivatkozhatott. A miniszternek írt levelében arról számol be, hogy a bordeputátumot hol az uradalom, hol a zárda fuvarozta (annak megfelelően, hogy a szerzeteseknek volt-e fogata), a fajárandóság szállítása viszont „hallomásunk szerint nem képezte a gazdasági ágazat terhét”.2^ Domusokat használta.) Bővebben: Kerényt Eszter: A katolikus egyház története 1867-ig. In: Gödöllő története. I. A kezdetektől 1867-ig. Szerk.: Horváth Lajos. Gödöllő, 2007. 303-319. p. 26 Az ünnepségen többek között Horthy Miklós, Mayer János földművelésügyi miniszter, Gossmann Ferenc váci segédpüspök és Csák Endre kapucinus exprovinciális vett részt. A haranganyai tisztséget a kormányzóné töltötte be. (A Szent Imre évben, mivel akkor ugyancsak sok „előkelő” vendéget vártak Máriabesnyőre, az uradalom a zárda teljes tatarozását végezte el.) MÓL. K 184. 3321. cs. 5.1.14054/1929.; Gödöllő és Vidéke, 1925. június 7. 27 A koronauradalom 1927 és ’37 között a szerzeteseknek évi átlagban 74 q rozsot, 20 q árpát, 3400 liter bort és 204 m3 hasábfát adott. Ehhez 1934- ben hitelt kellett felvennie. MOL. K 184. 4350. cs. 5. t. 19232/1935.; 4750. cs. 5. t. 24480/1938. 28 Schweighardt a memorandumhoz néhány szegődményes „nyilatkozatát” csatolta. Pl. Tatár Mihály: „...apám, Tatár János a babati pusztán béresgazda volt 40 évig, engem 10-12 éves koromban kisbéresnek alkalmazott. Nem egy ízben hallottam tőle, hogy a koronauradalom tartozik evvel a fával, és köteles azt a zárda udvarába szállítani.” MOL. K 184. 3028. cs. 5. t. 70394/192729 Uo.
