Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Világiak az egyházi reformban. Az erdélyi római katolikus vegyes Státus-gyűlés 1848-ban
26 Egyháztörténeti Szemle XI/4 (2010) tése ugyanis a pap és a hívek közt feszültséget, sokszor idegenkedést szült. Ennek eltörlését a legerőteljesebben a felcsíki kerület papságának zsinatot előkészítő javaslata hangsúlyozta, miután nagyon részletesen kitért a kepézéssel kapcsolatos problémákra.37 Ezért fogalmazták meg javaslatukban a kepe eltörlését, természetesen a kárpótlás módjára is megoldást javasolva: az 1848/13. te. értelmében adandó kárpótlásokat a kepe megszüntetésével járó anyagi veszteségre is kiteijesztendőnek tartották. A kepe-kérdést sem a vegyes Státus-gyűlés, sem maga a zsinat nem rendezte, de megfogalmazták óhajukat, hogy a papnak járó illeték - a Székelyföld esetében a kepe — ne a pap, hanem az állami hivatalok által gyűjtessék be, s így indirekt módon részesüljön a pap az anyagi támogatásban.38 Ahogy a kolozs-dobokai kerület papsága megfogalmazta: a helységek elöljárói szedjék be a néptől a pap illetékét, s a pap az elöljáróktól kapja azt meg.39 A torda-aranyosi kerület egy még bonyolultabb rendszert javasolt: az állam rójon ki adót a hívekre, s az abból származó összeg állami pénztárba kerüljön. Ebből és az alapítványi pénzekből a megyéspüspök hivatalán keresztül történjen a papság fizetése a szükségleteknek megfelelően.!0 Amint azonban láttuk, e javaslatok a Státus-gyűlésen és a zsinati munkálatokon sem változtattak azon az alapvető és jogos félelmen, hogy amennyiben az állam feladata lesz a papság fizetése, akkor az állam igényelni fogja az egyházi javakat is. Ezekről azonban, nem volt hajlandó az erdélyi egyházmegye papsága lemondani. Végső soron tehát a zsinati döntés csak annyit határozott meg, hogy mindaddig, míg a forradalom hozta változások anyagi vetületei (tizedkárpótlás) nem rendeződnek, mindaddig a status-quo állapotot tekintik érvényesnek. Az iskolai és alapítványi ügy megvitatása, mely a Státusnak még a fejedelmi korszakból származó jogkörébe tartozó kérdés volt,4' a leghevesebb tárgyalásokat eredményezte. Egyrészt szerepe volt ebben annak is, hogy maga a Státus ekkor óhajtotta tisztázni saját jogállását a Katolikus Bizottsággal szemben. A fejedelmi korszakban az országgyűlések római katolikus „Rendei és Karai” (Ordines et Status) képviselték és védték a katolikus érdekeket. A Státus szervezete ekkor alakul ki az erdélyi politikai szervezet mintájára. Az említett „Catholica Comissio” sérelmes volt magára a Státusra, hiszen annak jogkörét nyirbálta meg. Már 1791-ben benyújtottak egy törvényjavaslatot a Státus vezetői, amelyben kérték a Státusnak ősi jogaiba való visszaállítását. A király erre akkor nem adta beleegyezését. Most, 1848-ban újra összegyűlő Státus saját jogkörét újraértelmezve rögzítette szervezeti szabályait, amelyeket a püspök alá is írt, s 37 38 39 * * 37 Felcsíki kerület beadványa. Karcfalva, 1848. augusztus 15. GYÉFKL. PL 389. d. 11. cs. 1010/1848. sz. 38 Szebeni és fogarasi kerület beadványa. Szeben, 1848. augusztus 10. GYÉFKL. PL 389. d. 11. cs. 1010/1848. sz. 39 Kolozs-Dobokai kerület beadványa. Kolozsvár, 1848. augusztus 8. GYÉFKL. PL 389. d. 11. cs. 1010/1848. sz. 4° Torda-Aranyos kerület beadványa. Felvinc, 1848. július 31. GYÉFKL. PL 389. d. 11. cs. 1010/1848. sz. 4l Marton, 2001. II. köt. 260. p.
