Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamási Zsolt: Világiak az egyházi reformban. Az erdélyi római katolikus vegyes Státus-gyűlés 1848-ban
Világiak az egyházi reformban 19 pozsonyi határozat is, hogy „Erdély külön törvényei és szabadságai, amennyiben az uniót nem gátolják, fenntartassanak”.? Ez is magyarázza, hogy Erdélyben a jogi tisztázás érdekében az egyházmegyei zsinat megtartása előtt előbb a Státus-gyűlést hívta össze a püspök,* 10 amelynek tárgyalásai11 időben is, de tartalmában is egybecsengtek az egyházmegyei zsinat munkálataival. Mielőtt rátérnénk azokra a tárgyalásokra, ahol az egyházmegyei zsinat szó szerint átveszi a státus-gyűlési határozatokat, érdemes röviden arra is kitérni, hogy miért sajátos önmagában az a tény is, hogy Erdélyben sor kerülhetett az egyházmegyei zsinatra. A nemzeti zsinat - mint az egyházi intézményi védekezési mechanizmus részleteinek kidolgozására hivatott fórum - igényének a főpapság részéről való megfogalmazódásával párhuzamosan a radikális alsópapi javaslatok is jelentkeztek, a legradikálisabb kérések a szabaddá vált sajtó útján fejtve ki hatásukat. Az alsópapi követeléseknek is csak a zsinati fórum adhatott egyházjogilag esélyt a kibontakozásra, így formailag az alsópapság és a felsőpapság tervei egybeestek. Viszont a felsőpapság arra törekedett, hogy egy kialakítandó zsinati rend segítségével csak a saját javaslatai kerülhessenek megvitatásra. Ezért készül egy bőséges - 25 pontos - tematika, amelynek megtárgyalása időben kitölthette a zsinati munkálatokat. A nemzeti zsinat előkészítése során a magyar püspöki kar - Pesten június 3. és 5. között tartott tanácskozásán - Eötvös József miniszterrel megállapodott, hogy az esetleges felfordulások elkerülése miatt megyei zsinatokat és zártkörű megbeszéléséket is szükséges tartani.12 * Ugyanis az alsópapság követelőzése elővetítette annak a lehetőségét, hogy az egyházon belül lázongás fordulhat elő, s egy ilyen felfordulás sem a kormánynak^ sem a püspöki karnak nem lehetett érdeke. Ezért az egyházmegyei zsinatok helyett csak egyszerű tanácskozásokra hívják össze a papságot a magyarországi egyházfők. ? Vargyas Endre: Magyar szabadságharcz története 1848-49-ben. A magyar nép számára. Bp., 1879. 97- P10 Forster, 1907.13. p. 11 Ennek jegyzőkönyvét ld.: Erdélyi Római Katolikus Státus Levéltár, IV. 4/e. 1. d. 1848-dik év augusztusa 27-én tartott Erdélyi Római Catholica egyházi vegyes gyűlés Jegyzőkönyve (kézirat). Nyomtatásban: Veszély Károly: Az erdélyi róm[ai] kath[olikus] püspöki megye autonómiája, vagyis az 1711-től 1892-ig tartott erdélyi római katholikus Statusgyűlések nevezetesebb tárgyalásainak, határozatainak, felterjesztéseinek és más ezekre vonatkozó okmányoknak gyűjteménye. Az „Erdélyi egyháztörténeti adatok” - II. kötet. Gyulafehérvár, 1893.122-146. p. 12 Ferenc érseknek az Eötvös József vallás- és közoktatásügyi miniszterrel június 3. és 5. között tartott püspökkari találkozóról és az ez alkalomból folytatott püspökkari tanácskozásokról. 10/a. Buda, 1848. június 1. Első jelentés. In: Válogatott dokumentumok a Kalocsai Érseki Levéltár 1848 és 1851 közötti anyagából (Forráskiadvány). Szerk. Lakatos Andor - Sarnyai Csaba Máté. Kalocsa, 2001. 27. p. *3 A forradalmi kormány felhívásai folyamatosan a békés átalakulást kérték, amelyet az egyházon belüli felfordulás veszélyeztethetett.
