Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Khaled A. László - Szabó Andor - Szili Anna - Szuhánszky T. Gábor: A Döbröközi Metodista Gyülekezet története
A Döbröközi Metodista Gyülekezet története Khaled A. László - Szabó Andor - Szili Anna - Szuhánszky T. Gábor1 1. Bevezetés A Magyarországi Metodista Egyház az Osztrák-Magyar Monarchia korába vezeti vissza kezdeteit. 1898-ban a bácskai németek között indult meg a rendszeres magyarországi metodista misszió. Az erőteljes kibontakozás eredményeként az utolsó békeévben, 1913-ban Magyarországon már kb. 400 felnőtt metodista tag volt. A világháború után kialakult új határok között a tagság háromnegyedét vesztette el az egyház: 1919-re mindössze 100 metodista maradt az ország fővárosában. 1920 azonban a fordulat éve lett. Az új magyar szuperintendens, Funk Márton vezetése alatt (1920-1931) gyülekezetek sora került megalapításra. Funk szolgálata lényegében az egyház második megalapítását hozta. Ebben az időben alakultak ki a mai körzeti rendszer alapjai, és ekkor fejlődött ki az egyház intézményes szeretetszolgálata is. A dél-dunántúli metodista misszió, s benne a Döbröközi Metodista Gyülekezet születése a „második megalapítás” részét jelenti. Megkülönböztetett figyelmet érdemel nemcsak azért, mert egy rendkívül gyors, sikeres gyülekezetalapításnak számít, amely néhány évvel az indulás után már kápolnát is építhetett (1930-ban), de azért is, mert itt egy kifejezetten magyar gyülekezet jött létre. A dél-dunántúli és a fővárosi német gyülekezetek, illetve a nyíregyházi és a környező bokortelepülések szlovák közösségei révén ugyanis a metodista egyház egy nemzetiségileg rendkívül színes, összetett képet mutatott az 1945 előtti Magyarországon. A Döbröközi Metodista Gyülekezet a dombóvári gyülekezeti körzet szerves részeként működött megalakulása óta, az 1920-as évek kezdetétől. A 20. század 20-as éveitől datálható nyilvános protestáns érdeklődés a községben a metodista evangélizációs igehirdetések hatására indult el. A metodista gyülekezet tagjai legtöbben egyszerű községi- falusi-pusztai földművelő és kétkezi munkásemberek leszármazottai voltak. Néhány nagygazda és még kevesebb ipari jellegű tevékenységet folytató személy (korábban földművesek) is csatlakozott a gyülekezethez. Volt közöttük takács, méhész, virágkötő, suszter és kőműves. Voltak olyanok, akik erős öntudattal ragaszkodtak a falu közösségéhez és voltak, akik uradalmi cselédség soraiból, Gyulajról és a körülötte levő uradalmi cselédházakból költöztek Döbröközre. Voltak, akik más vá1 A tanulmány 1. részét Khaled A. László és Szuhánszky T. Gábor, 3. részét Khaled A. László és Szili Anna, 4. és 6. részét Szabó Andor, 5. részét Szuhánszky T. Gábor írta. A 2. rész, illetve a tanulmány szerkesztése Khaled A. László munkája.
