Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szűcs Zoltán Gábor: "Hogy Isten Fijai légyünk". Egy református köznemes élete halottbúcsúztatók tükrében
„Hogy Isten Fijai légyünk” 59 emberi életet kiragadja az örökkévalóság összefüggéseiből.23 24 * Ekkor ugyanis a teleologikus rend felbomlani látszik, ami vagy ahhoz kellene vezessen, hogy az ember elveti ezt a rendet (s vele „szemfényvesztésnek” lássa az erkölcsöt), vagy felismerje azt a magasabb összefüggés- rendszert, amelyben a látszólagos ellentmondások egyszerre megszűnnek, a teleológia ismét érvényessé válik. Olyan könnyen átlátható összefüggésrendszer ez, amelynek felismerése ráadásul nem pusztán „okossággal” (bár természetesen az a magasabbrendű megismerési forma), de „érzésekkel”, „sajdításokkal” is lehetséges, hiszen annak logikája sokszor a „szívünkbe van írva”, mint például az élet szeretete, vagy az erkölcsi szabadság érzése esetében. Emellett Somosi gondolatmenetét, különösen a magyarázat és a tudomány részt döntően meghatározza a sztoikus etika és ismeretelmélet szótára. Az „élet betsének” megértése elsősorban a helyes megismerés kérdése, amelyben a dolgok értékét sem túl, sem alá nem becsüljük, s nem követünk el olyan hibákat, mint hogy bizonytalan jókat bizonyosnak véve, félni kezdjünk annak elvesztésétől. Éppen ezért Somosi rendre olyan sztoikus kategóriákkal írja le a helyes magatartást, mint a bizonytalansággal való helyes szembenézés esetében, ahol szinte tankönyvszerűen, pontosabban szinte a Tusculumi eszmecserét idézve veszi elő a témához illő sztoikus fogalmakat, például a „lelki tsendességet”, ami nem más, mint a tranquillitas animi, a „lelki nagyságot”, ami a magnanimitas, vagy az „állhatatosságot”, ami a constantia megfelelője. Nem kérdés persze, hogy ezek az elképzelések részét képezték a „hosszú 18. század” korszerű természeti és morális teológiai tanításainak, az ember nemcsak a klasszikus auktorok (egyébként szintén tanult) szövegeiben, de Pictet, Hollmann, Heineccius, Szentgyörgyi István tankönyvként használt műveiben is megismerkedhetett velük,2-» vagy az esetleg mintául szolgáló korábbi halotti prédikációk szövegében.1« S így éppúgy olvashatók sok évszázados közhelyekként, mint kortárs diskurzusok részeként. Jó példa erre, hogy míg egyfelől a földi élet örökkévalósághoz kötöttségéből levonandó tudományként a sztoi- cizmus szótárával operálva írja Somosi, hogy miként tudja az ember a gyakorlatban alkalmazni ezt a belátást, maga a gondolat, hogy az emberi élet csak átmeneti állapot, amelynek célja az előrehaladás ,,a’ 23 Tóth Ferenc 1817-es művében maga is ugyanezt a nyelvet beszéli, mikor az I. könyvben a „közönséges” erkölcstudományt, a II. könyvben a „kötelességtudományt” (Isten, magunk és embertársaink iránti kötelességeket) tárgyalja. Az első könyve i.§-a szól nála az „ember rendeltetéséről”. Ld. Tóth Ferenc: Keresztyén erköltstudomány. Pest, 1817. (továbbiakban: Tóth, 1817.) 24 Ezek a 18. század utolsó harmadában teológiában, filozófiában, természeti teológiában Sárospatakon használatos tankönyvek szerzői. Ld. Szombathi János: A sárospataki főiskola története. Ford: Gulyás József. Sárospatak, 1919. i860:152. p. 23 Ez utóbbi jelentőségét Kecskeméti Gábor könyve (vö. 11. sz. jegyz.) hangsúlyozza visszatérően.
