Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szűcs Zoltán Gábor: "Hogy Isten Fijai légyünk". Egy református köznemes élete halottbúcsúztatók tükrében
„Hogy Isten Fijai légyünk” 57 ségből a lélek feltételez „egy olly jövendő állapotot”, amely kiegészíti kerek egésszé e földi élet töredékességét, beilleszti egy „jobb világ”, a „halhatatlanság” összefüggéseibe. Éppen így mondja Somosi szerint ezt az emberi szív, s ezt jelzi az ember erkölcsi érzéke, „törvényhozó és számadásra kötelező szabadságom érzése”, amely szerint „vagy az erkőltsi törvény én bennem tsupa szemfényvesztés, és az ő kívánságai merő haszontalan képzelgések: vagy az én lelkem halhatatlan.” S ez a mindenkiben meglévő, „homályos érzés”, a „nemesebben gondolkodó lelkeknek félelemmel vegyes sajdítások” csak a pozitív vallás, Krisztus révén válik hitbeli bizonyossággá, mondja Somosi. Majd e magyarázatból levont tudományként „annakutánna némelly törvényregulákat” ad, az „élet betsének” helyes használatára. Először, hogy az örök élet ténye legyen „a’ mi feltételeinket, gondolatainkat és tselekedeteinket igazgató sinórmérték”. Másodszor, hogy szerencsénket és szerencsétlenségeinket is ehhez kellene mérnünk, hogy ne legyünk „hijjával ama háboríthatatlan lelki tsendességnek és nagyságnak, a’ melly egyedül támogathat és erősíthet bennünket a’ külső változások között való hányattatásainkban”. Harmadszor, hogy mindig észben kellene tartani, hogy nincs rövid, sem hosszú élet, ha az örökkévalóság szempontjából nézzük a dolgot. Minden élet elég ahhoz, hogy beteljesítse rendeltetését, ha az ember kellő bölcsességgel használja fel. S végül, negyedszer, fel kell vérteznünk magunkat a bizonytalanság ellen, s tudomásul venni, hogy a bizonytalan jó az embernek nem tulajdona, amit el tudna veszíteni. Vagyis „a’ külső dolgok bizonytalanságáról való elmélkedéssel foglalatoskodjunk”. A következő része a prédikációnak az alkalmaztatás, amelyben Somosi így szólítja meg a hallgatóságot: „Keresztyén Halotti Gyülekezet! eggy olly felvilágosodott és kimívelt esméretű Férjfiú képében szóllottam én most előttetek ez élet ideje betséről, és ennek helyesen való használása módjáról, a’ ki épen ez által tette magát, nem tsak az ő vele szoros öszveköttetésben lévő szerelmesei ’s különösebb barátai, hanem mások előtt is esméretessé, hogy az élet Urától néki engedtetett esztendőket épen úgy használta, a’ mint ezeknek betséhez illendő volt. - Ez volt Tekintetes Szemerei Szemere Albert Úr.” E részben megismerkedhetünk Szemere igényével, hogy „tisztes származása” helyett másban keresse a „tisztességet” és a „méltóságot”, abban, hogy „Isten Fija” legyen. Megtudjuk továbbá, hogy „ritka elmebeli képességekkel”, „legmélyebb dolgokat is megfogni alkalmatos elmével” rendelkezett, hogy a „keresztyén Vallás tudományába, ’s a’ törvényekbe” igyekezett belátást nyerni. Hogy nem szégyellte soha a vallást sok vele egyrangúval ellentétben. Mi több, a vallást nem csak erkölcsi haszna, „az erkölcsi jó rend támogatása”, de igazsága miatt is magáénak érezte, és ebben példát kellene vennie a kor politikában elmerült fiatalságának is. Szemerének ráadásul nemcsak alapos vallási ismeretei vol