Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szűcs Zoltán Gábor: "Hogy Isten Fijai légyünk". Egy református köznemes élete halottbúcsúztatók tükrében
52 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) ,,a’ temetőn a’ sírok között láthatjátok, mitsoda rend nélkül fekteti ezeket egymás mellé; az öregeket a’ tsetsemőhöz, az öreg aszszonyt az ő virágjában lévő leányzóhoz, ezt ismét a’ legjobb erejében lévő férfiúhoz vagy asszonyhoz; ott alusszák ők a’ halálos álmot minden külömbség nélkül, a’ nagy méltóságú, az alatsony sorsú, a’ gazdag és a’szegény, a’ kegyes és a’ ki az nem volt; mindnyájan az ő közönséges annyoknak a’ főidnek kebelében, mint a’ borzasztó rothadásnak visszahozhatatlan példáji”,« Vagy Szemere Albert egykori barátjának, Kazinczy Ferencnek ebből az 1812-es levélrészletéből, mely szerint „Még eggy esztendőben sem tudok annyi Úri halált: Péchy Jósef Tusán, Tusai Sándor Halászon, Szirmay Antal Véken, Darvas Imre Rédén, Kövér Imre, az Anyám és Fráter Pál Semlyénben, Bornemisza Ferencz Ótományban, Consil[iarius] Budai László, Baranyi Mihályné és Pongrácz János Váradon, Domokos Dienes Munkácson ’s Szemere László Lasttóczon, Szemere Ferenc az Ágens Péczelen, mind ez idén holtak-meg.”^ így a temetési szertartások, s a prédikációk és orátiók visszatérő toposzai otthonos közeget jelenthettek mindenki számára. Tóth Ferenc pápai professzor pasztorális teológiájának 1810-ben Győrben kiadott harmadik kötetében, a Liturgikában, annak is IX. részében a következőképpen foglalja össze a temetéssel kapcsolatos tudnivalókat.« Miután a LXXVII. § 1. pontjában különválasztja a „tisztességes” és „nemtisztességes”, s az előbbiek között a minden ceremóniát tartalmazó „pompás” és a bizonyos részleteket nélkülöző „nempompás” temetést, a 2. pontban megjegyzi, hogy temetésre csak nappal kerüljön sor, mert kezdettől ez a keresztény szokás, míg az éjszakai búcsúzatás a pogányokra volt jellemző. Felhívja a figyelmet a 3. pontban arra is, megemlítettek között egyszer sem szerepel Szemere Albert neve. Ld.: Néhai b. e. tiszt, tudós [...] Miklós SÁMUELnek minden halotti oratzioji azon edj oratziojával edjütt, meljet a keresztyéni türelemről való császári kegyelmes parantsolat kihirdetésének alkalmatosságával mondott. Halála után rendbe szedte, és közre botsátotta Bartzafalvi Szabó Dávid. Pozsony-Komárom, 1790. (továbbiakban: Miklós, 1790.) Akárcsak Hunyadi Ferenc tiszántúli református szuperintendens 1795. júliusi sárospataki gyászszertartásán, ahol Sárkány Pál tolcsvai prédikátor, Szemere Albert majdani apósa tartotta a halotti prédikációt. Tóth Ferenc: A helvetziai vallástételt követő túl a tiszai superintendentziában élt reformatus püspökök élete e jelen való időkig lehozva. Győr, 1812. 231. p. '3 SoMOSi, 1825.15. p. l4 Kazinczy Ferenc levelezése. I-XXIII. Kiad.: Váczy JÁNOS et al. Bp., 1890- 1960. XXIII. 5783. sz. Kazinczy - Kazinczy Péternek. Széphalom 27. Xbr 1812. « Tóth Ferenc: Liturgika [...] A lelki pásztori theologiának III. darabja. Győr, 1810. 217-224. p.
