Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bartucz Mariann: "Minek a pap az ország gyűlésében?" Antiklerikális iratok az 1790/91-es országgyűlésen
16 Egyháztörténeti Szemle XI/3 (2010) Kik ha hibáztak is Magyar keresztyének, Rokonink véreink és nem Idegenek.”21 Sokszor felmerült az a kérdés is, hogy ha valóban Isten nevében járnak el, miért ölnek meg másokat? Egyáltalán mi jogosítja fel őket arra, hogy Isten helyett cselekedjenek? Talán ő személyesen bízta meg őket az ítélkezés jogával?22 * * * Batthyány Alajos Ad amicam aurem című, három kötetes munkájában, amelyből kettő 1790-ben jelent meg, jól rávilágít az egyházzal kapcsolatos fenntartásokra, tulajdonképpen az összes problémát sorra veszi. Úgy gondolja, hogy nincs különbség felekezetek között, mindenki egy Istenben hisz, és ez a lényeg. A pápa hatalma látszólagos, ugyanis az egyház egyedüli feje Krisztus. A katolikus egyház pedig azért hanyatlott le ilyen mértékben, mert túlnyomórészt olyan személyek választanak papi pályát, akik inkább anyagi előnyöket várnak, semmint lelki támogatás nyújtanának. Pedig ez utóbbi az ő feladatuk, pont ezért nincs keresnivalójuk az országgyűlésen.1« Ezt az álláspontot tükrözik túlnyomórészt azok az antiklerikális pamfletek is, amelyek az diétához kapcsolódnak. De vajon honnan is származik maga a pasquillus irodalom, miben más, mint egy röpirat? Egy korabeli gúnyvers szerint nem 18. századi jelenségről van szó, hanem már az ókorban is ismert volt, a Rómában élt Pasquinus nevéhez kötődik, aki tollával folyamatosan másokat rágalmazott. „Midőn még a pogány Róma virágzott, Idegen Istennek a mikor áldozott Akkor Pasquinusnak benne volt lakása, Kinek irtóztató volt rágalmazása.”^ Halála után Pasquinusnak a vers szerint szobrot emeltek, ahová olyan verseket lehetett szegezni, amelyek a halottat gúnyolták, remélve, hogy ez által visszaszállnak rá a földön okozott sérelmek. Később már egyéb személyeket rágalmazó verseket is ráhelyeztek a szoborra, így terjedve el ez a „műfaj” világszerte.2s Ám egyik másik forrás szerint Pasquino - ő így nevezi - nem élt annyira régen. Eszerint a szobor, amely ezt a nevet viseli - és amely ma a Piazza di Pasquinon található meg Rómában - Menelaoszt ábrázolja, aki Patroklosz testét tartja a kezében. Az alkotás valóban az ókorra, Kr.e. 3. századra datálható, ám sokáig nem a 21 OSzKKt. Föl. Hung. 1895. 22 Laczkovics János: A keresztény vallásban magát oktattatni vágyódó utazó ember. In: A magyar jakobinus mozgalom iratai. Szerk.: Benda Kálmán. Bp., 1957. (továbbiakban: Benda, 1957.) 396. p. 23 Pruzsinszky Sándor: Természetjog és politika a XVIII. századi Magyarországon. Bp., 2001. 23-26. p. 24 Curiosa Metamorphosis Statud Pasquini. OSzKKt. Quart. Hung. 3172. 2s Uo.
