Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bartucz Mariann: "Minek a pap az ország gyűlésében?" Antiklerikális iratok az 1790/91-es országgyűlésen

„Minek a pap az ország gyűlésében?”

15

Tulajdonképpen ekkor indult meg Fekete János klérus elleni pasquillusainak folyamata, mivel az esetből világosan látta, hogy az országgyűlésen az egyház sok esetben inkább visszahúzó tényezőként működik.

Ilyen hangulatban ültek neki a diétán a hitlevél kidolgozásához a klerikusok és a világiak. A diplomába a vallás kérdését is be akarták venni, úgyhogy valamilyen módon ismét egyezségre kellett jutni. Ám ez közel sem volt egyszerű, a harc nemcsak a főurakat, polgárokat osztotta meg, hanem magukat a klerikusokat is. A fő kérdés az volt, hogy az egység érdekében mennyire lehet feladni a katolikus vallás dominanciáját, mennyire adhatnak utat olyan követeléseknek, amelyek ezt az elsőséget aláásnák.18 A huzakodás hónapokig eltartott, az engedmények, követelések jöttek-mentek, és emiatt nem tudtak egyéb, olyan fontos kérdésekben előbbre lépni, amelyek szintén meghatározóak lettek volna Magyarország jövőjét illetően. A dolog lassan odáig fajult, hogy a protestánsok kijelentették: semmi máshoz nem hajlandók fogni, amíg a vallásügy nincs elrendezve. A papok ugyanígy vélekedtek: ha nem hallgatják meg őket, hazamennek az országgyűlésről.1? A kialakult helyzettől egyre többen idegenkedtek, és hamarosan odáig jutottak, hogy mind a protestáns elégedetlenkedőket, mind pedig a katolikus papokat inkább kizárták volna az országgyűlésről, semmint továbbra is akadályozzák a tárgyalások rendes menetét.20

A világiak elégedetlenkedése leginkább a pasquillusokban, röpira- tokban mutatkozott meg. Ezeket kézirattárakból, régi lapokból összegyűjtve és elemezve választ kaphatunk arra a kérdésre, miért is gondolták fontosnak azt, hogy a klérust teljes mértékben kizárják a világi irányításból. Egyértelmű, hogy nem csak az országgyűlésen okozott zavar miatt tartották jelenlétüket nemkívánatosnak a diétán, a világi életben, az mindössze csak kirobbantotta a már amúgy is felgyűlt ellenszenvet. Egyéb, korábbi századokra visszanyúló sérelmek is fellelhetők, amelyek bár eddig tudottak voltak, nyíltan ritkán nyertek megfogalmazást. Ilyen például a katolikus egyháznak a más felekezeteket üldöző tevékenysége:

„De midőn pompával tellyes házatokból Mint a felfújt kígyók mérges barlangjokból Büszkén ki rohantok a másként Hívőkre, [-]

18 Marczali, 1907. 222-233. p.

19 Marczali, 1907.239. p.

2°. Minek a pap az ország gyűlésében? A Magyar országi papi-rendnek az Ország Gyűlésében helyének lenni nem kellene. In: „Tépjétek le a sötétség bilincseit”. XVIII. századi röpiratok a feudális egyházról. Szerk.: Kató István. Bp., 1950. 37-44- P-