Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rajki Zoltán: A pünkösdi mozgalom története az ötvenes években Magyarországon
134 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) A pünkösdi mozgalom vallásközösségeinek egymás közötti kapcsolatai az ötvenes években Az egység iránti vágy az egyszerű hívek körében továbbélt, és a megosztottság okát vezetőikben látták. Még félretételük kérdését is felvetették. Az ötvenes évek közepén egy-egy csoport képviselői felkeresték a másik csoport egy-egy nagyobb rendezvényét. Ott olyan kijelentések is elhangzottak, hogy „nem lesz többé két nép, két királyság”.16 A különféle irányzatok vezetői természetesen nem nézték jó szemmel ezeket az alulról jövő törekvéseket. Az evangéliumi keresztyéneknél például Siroky István vette fel velük a harcot. Nem értett egyet a mindenáron létrehozott egységgel. Szerinte ugyanis a szervezeti egység létrejöttét a hívek és Jézus eggyé válása kell, hogy megelőzze a megtérés és a meg- szentelődés által, majd ezt követően az embertársakkal való szoros „vonzalomra” törekszik az egyén. Ugyanis a „meg nem szentelt emberekkel” létrehozott egység rövid életű és káros következményekkel jár.1? A pünkösdi csoportok egymás iránti nyitottsága ugyanakkor dogmatikai keveredést is eredményezett, amely az adott felekezeten belül okozhatott belső feszültséget. Legvonzóbb felekezetnek az evangéliumi keresztyének számítottak.18 Az alulról jelentkező egységtörekvésekkel szemben a különböző pünkösdi csoportok vezetése között értelemszerűen rivalizálást is megfigyelhetünk. Például az evangéliumi keresztyének Békefiéket szerették volna kiszorítani a szabadegyházi vonalról 1958 elején. Arra hivatkoztak, hogy országos viszonylatban alig van 40 hívük. A Sárkányék vezette őskeresztyénekkel pedig évekig még a kapcsolatot sem vették fel.1« A lelkészek, prédikátorok helyzete a pünkösdi mozgalom közösségeiben A gyülekezetekben más felekezetekhez hasonlóan csak az AEH által kiállított arcképes igazolvánnyal rendelkező személyek prédikálhattak az iratban feltüntetett helyeken. Az evangéliumi keresztyének esetében 19 igazolványt bocsátott ki az állam 1952-ben és 1961-ben. Az Evangéliumi Pünkösdi Egyház esetében 1952-ben 20, 1961-ben csupán hat igazolványt állítottak ki, amely a felekezet súlyvesztésével állhatott kapcsolatban. Az őskeresztyének esetében 1959-ben 15 személy rendelkezett igazolvánnyal, és még 5 főnek folyamatban állt az igazolvány kiadása.20 Az igazolványrendszer is az intézményesülést, illetve a mozgalmi karakter visszaszorulását segítette elő. 16 Siroky István körlevele (1955. szeptember 22. illetve 1955. október 18.) [EPK.] Siroky István körlevele (1955. október 18.) [EPK.] 18 Tóth-Makovei-Kovács-Pataky, 1998.149. p. 10 Fábián József levele Ladó Józsefhez (1957. április 2. illetve 1958. január 23.) [EPK.] 20 Palotay Sándor körlevele .Általános tudnivalók (1961)” címmel (1961. január 11.) [EPK.]
