Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bolf Barbara: A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása, 1948-1950
118 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) „Megnyugvásunkra szolgált, hogy mire a tanári fizetésektől és konviktusi jövedelmektől elestünk, már nem is nagyon volt szükségünk u n. dologi kiadásokra, mert az előző években rendházunkat a szükséges felszereléssel elláttuk és a tatarozásokat elvégeztük. Egész váratlanul ütött be a veszedelem, hogy az államosítás következtében gázvezetékeinket is függetlenítenünk kell az iskoláktól és a külön vezetéke mellett külön árammérő órákat felszerelnünk. A rendházunkat minden ügyében támogató Szántó Lajos vár. műszaki tiszt számítása szerint ez minimum 5000 Ft. költséget jelent - és kötelező! Hiába fordultunk beadványokkal a hatóságokhoz segélyért, indokolva, hogy az államosítás végrehajtása juttatott e helyzetbe bennünket, anyagi támogatást sehonnan sem kaptunk. Ekkor, a teljes kilátástalanság pontján, deus ex machinaként jelent meg a segítség. Szokol József kiskanizsai (Zsigárdi köz 7.) bérlőnk azzal a kéréssel állt elő, hogy a már évtizedek óta bérelt kis darab kiskanizsai [...] szántót és rétet adjuk el neki, hogy azt fiára hagyhassa hozományként. Házfőnökünk egyéb indokoktól (e külön kis földbirtok elvesztésének lehetősége) is vezérelve megcsinálta az egyezséget, amire a 6000 Ft. vételárból 5000 Ft-ot azonnal lefizetett Szokol József, a fennmaradó 1000 Ft-ot a telekkönyvi átírás megtörténésére ígérve. Az eladást azonban jóváhagyásra fel kellett terjesztenünk a rend főnökéhez, sőt az egyházi főhatósághoz. Mire ezek az engedélyek megérkeztek, állami rendelkezés felfüggesztett minden ingatlanátruházást, illetve később feltételekhez és földhivatali engedélyhez kötötte. Ez irányai beadványunk azonban elutasításban részesült. Megfellebbeztük a határozatot, a rend pedig garanciát adott írásban Szokol Józsefnek, hogy az 5000 Ft. adósságot elismeri. (A rendház feloszlatásakor a rend törleszteni akarta ezt az adósságot, de a vevő egyelőre kitért ennek elfogadása elől, amíg a földet használhatja.)” A bevételkiesést a piaristák igyekeztek pótolni, elsősorban úgy, hogy megpróbáltak önellátásra berendezkedni és gazdaságukat fellendíteni. A mezőgazdasági termelés sikeres volt, kenyérgabonából és szálastakarmányból sikerült elegendő mennyiséget termelni, valamint a szőlőtőkék számát és az állatállományt gyarapítani. A kötelező beszolgáltatást babbal teljesítették. A gazdálkodás haszonnal járt, a sertéshúst és a borjút jó áron el tudták adni. Az állatok árának csökkenésekor azonban - mivel a kiadások ugyanolyan szinten maradtak - már ráfizetésessé vált az állattartás. A rendnek juttatott 12 holdnyi rét művelése is veszteséget jelentett, így jobbnak látta a vezetés visszaadni azt. Hardi István volt a gazdaság felügyelője, akinek egészsége a kemény
