Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bolf Barbara: A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása, 1948-1950

A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása 119

munka miatt megromlott. A gyümölcsfák hozamát ugyanakkor sikeresen gyarapították.32

Az állam nem elégedett meg az eddig kisajátított területekkel. 1949. június 10-én egy miniszterközi bizottság jelent meg a piaristáknál, és a rendház épületét kérte leánygimnázium - később a keszthelyi gazdasági középiskola - céljára. Cserébe felajánlották a volt zeneiskolai, illetve általános iskolai - Királyi Pál u. 2. - épületet, valamint az ebédlői, konyhai, gazdasági épületek és a kert egy részének meghagyását azzal az ígérettel, hogy az átalakítás költségeit az állam vállalja. A házfőnök ezt a tervezetet elfogadta azzal a kikötéssel, hogy a plébániai folyosórész és a kert is a rendé maradhasson. Később még kérte azt is, hogy legyen kerti „összeköttetés” biztosítva a két épületrész között. A minisztérium elfogadta ezeket a kéréseket. Az átköltözés azonban mégsem valósult meg „részben a költségek miatt, részben azért, mert a keszthelyi iskola tanárai és a tanulók szülei kérték az iskola ottmaradását.” Már a felszerelések egy része is megérkezett, és meghirdették Kanizsán a beiratkozást, de végül mégis maradhattak eddigi épületükben a szerzetesek.33

A rendtagok azonban nem érezhették magukat sokáig biztonságban, és nem kerülhették el a rendház államosítását. A krónika erről így számol be:

„1950. májusban értesítést kaptunk, hogy újabb kéttagú államosítási bizottság fog megjelenni a kétévi elkülönítés felülvizsgálására. Ettől kezdve állandóan jártak helyi és megyeszékhelyi, valamint miniszteri bizottságok más és más céllal és igényekkel. Végre a hivatalos (két tanító) bizottság is megérkezett, és egy heti időközzel két ízben ültünk össze tárgyalásra a gimn. irodában a polgár- mester és a pártküldött jelenlétében. A rendkormányzatot Szűcs János asszisztens képviselte. Részletes tájékoztatatásunk, beadványunk, bemutatott okmányokkal támogatott igényeink előterjesztése után a határozat úgy szólt, hogy az egész területet az ösz- szes épületekkel állami tulajdonba venni javasolják, kivételképp meghagyva a templomot elfalazandó keskeny környezetével. Ezt a javaslatot a mi ellenjavaslataink (legalább a volt zeneiskola rendi tulajdona meghagyása, vagy az ebédlő konyhai részlete) elvetésével a VKM is jóváhagyta 1950. júl. 10.-én.”34

Az államosításra május 20-án került sor. A rendet Szűcs Imre házfőnök és Szűcs János tartományfőnöki asszisztens képviselte ennek lezajlásakor, ők azonban az államosítási jegyzőkönyvet nem írták alá, mert abban nem vették figyelembe javaslataikat. A szerzetesek a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez fordultak, amelyben azt kérték, hogy az * 33 34

32 MPRKL. HDNk, II. 224-225. p.

33 MPRKL. HDNk, II. 226-227. P34 MPRKL. HDNk, II. 228. p.