Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)

2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bolf Barbara: A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása, 1948-1950

A Nagykanizsai Piarista Gimnázium és Rendház államosítása 117

A piarista rend - kérésére - 1949 nyarán megkapta a homokkomáromi plébániát, és annak vezetését Horváth Istvánra bízta. Ő azonban nem bírt egyedül a feladattal, így a rend Molnár Istvánt küldte segítségül, aki átvette tőle a hitoktatást. A plébánia gondozása azonban továbbra is nagy nehézséget jelentett Horváth István számára, így - 1950 nyarán - lemondott tisztségéről. Helyére ismét egyházmegyei pap került, de Horváth István továbbra is Homokkomáromban maradt kántorként.2«

A rendházban — a megváltozott körülmények hatására - újabb változások történtek. A rendfőnök arra törekedett, hogy minél többeket áthelyezzen a kanizsai rendházból, ezzel is csökkentve a rendtagok kiszolgáltatottságát:

„A nagykanizsai rendház tehermentesítése érdekében 1949 márciusában rendfőnökünk Nagy Lajost Mernyére, Lengyel Jánost pedig Mosonmagyaróvárra helyezte át. Bár megértettük a rendfőnöki intenciót, mert nem saját épületben lakván bármely percben ki lehetünk téve felmondásnak s ez esetben kívánatosabb, hogy minél kevesebb rendtagot éljen a bizonytalan sors, mégis nagyon sajnáltuk őket, hiszen több évtizedes itt tartózkodásuk alapján igazi ős[?] tagjai voltak rendházunknak, akiknek alakja szinte elválaszthatatlanul összenőtt [...] városunkkal és házunkkal.

Lukács József Pacsán lett káplán, és ismét Nagykanizsára került a rendházba. Neuberger Józsefet Galambokra helyezték át. Dallos István Kámonra került, ahol jelentős szerepet vállalt a templom felépítésében. Bojt Lajos néhány hónapig magántanítással foglalkozott, majd a nagykanizsai Jézus Szíve plébániára nyert beosztást. Botár Csabának hónapokig nem volt állása, majd egyházközségi irodavezető lett Szomolányi József nyugdíjazása után. Schmidt Mihály angol órákat adott, amelyek keresettek voltak. „Mikor minden rendtag részéről biztosítva volt az ellátás fedezése, amihez még az egyházközség támogatása és némi (havi 2-300 Ft) stólajövedelem járult, szerény körülmények közt (előző évi átlagos havi 15 000 Ft helyett 7 000 Ft) biztosítva volt a ház fenntartása, de dologi kiadásokra már nem jutott.”3°

Az államosítás nemcsak diákjaitól és iskolájától fosztotta meg a rendtagokat, de tanári fizetésétől - tehát anyagi biztonságától, megélhetésének alapjától - is. Ezt még tetézték azzal, hogy váratlan kiadásokra kötelezték a rendet;3‘

2« MPRKL. HDNk, II. 222-224. P- 3° MPRKL. HDNk, II. 223. p.

3> MPRKL. HDNk, II. 224. p.