Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Marosi István: Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában
Görög katolikusok Bereg vármegye Tiszaháti járásában Marosi István A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetének egyik legjelentősebb része a „hosszú 19. század”-ra tehető. Szinte teljesen végigkíséri azt. Az egyházmegyét ugyanis 1771-ben állítják fel, s az Eperjesi Egyházmegye 1823-as és a Hajdúdorogi Egyházmegye 1912-es felállításával egy-egy rész leválik belőle, s elnyeri a ma is létező területét. A Hajdúdorogi Egyházmegye a Munkácsi Egyházmegyéből való kiválása után röviddel külön országba kerül. S a második világháború előtti rövid ideig tartó visszacsatolást leszámítva az utóbbi közel száz évben különböző országokban élt az addig egy tömbben csoportosuló görög katolikusság az Észak-keleti Felvidéken. Gyakorlatilag Bereg vármegye is a trianoni döntéssel szakad ketté. Magyarországon a Csonka-Bereggel jelzett térség, a jelenlegi Ukrajnában pedig a Beregszászi járással jelölt terület mutatja ennek a történelmi egységnek a tényét. Bár azt is meg kell jegyeznünk, hogy a Trianon előtti Magyarországon a Bereg vármegye elnevezésű közigazgatási egység lényegesen nagyobb volt, mint a jelenlegi Beregszászi járás. Munkánkban egy olyan közigazgatási egység, a Tiszaháti járás görög katolikusságával foglalkozunk, amelyet ilyen címszó alatt nehezen lehetne megtalálni a lexikonokban. A régen használt „Beregszászi Es- peresi Kerület” jelző sem vonatkozhat rá kizárólagosan, mert abba nemcsak magyar görög katolikusok tartoztak. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Bereg vármegyében volt egy sziget, amelyet a megye déli részén lehetett megtalálni, s északkeletről a ruszin görög katolikusok, a többi éghajlati tájegység felől pedig a túlnyomó többségben homogén református (helyenként római katolikus) falvak vették körül. A tiszaháti járásban tehát többnyire a Bereg vármegyei görög katolikusok voltak megtalálhatóak. A kárpátaljai magyar görög katolikusság egy jelentős részét jelenleg is kitevő egyházközségek csoportja soha nem vált el a Munkácsi Egyházmegyétől. Hogy miért alakította ezt így a történelem, hosszú kutatások után talán magyarázható lesz. Munkánkban az a célunk, hogy általánosan meghatározzuk a Trianoni döntés idejére templommal és egyházi iskolával rendelkező, jelenleg is a Beregszászi Magyar Görög Katolikus Esperesi Kerület keretei közé tartozó egyházközségek (Beregszász, Tisza(Bereg)csoma, Makkosjánosi, Nagybégány, Balazsér, Mező- homok-Beregdéda, Beregdaróc, Kovászó) elhelyezkedését, identitását, szellemiségét. A helységnévtárak, levéltári- és egyházi összeírások (schematizmusok) adatait használjuk fel munkánkhoz. Ezek közül előbbi az adott korra vonatkozóan az interneten is olvasható. Két utóbbi adatai azonban még nem lettek publikálva. Ezen forrásoknak a fé
