Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján
Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere 53 sorát idézi kisebb változtatással. Tibullusnál ez így hangzik: „Quid tibi nunc molles prodest coluisse capillos”. A többi antik szerzőre Makó nem fektet akkora súlyt, mint az imént kiemelt két elégiaköltőre, őket csak felsorolás szintjén említi, műfaji csoportosítás szerint, mikor arról beszél, hogy kiket érdemes olvasni. Ezek szerint nem szabad elhanyagolni VERGlLiust és HORATiust, mindkettőjüket többször is megnevezi mint fontos és neves lírikusokat. Továbbá Vergiliusnál nem hagyja ki az eposz műfaját, mint amelyben a legmaradandóbbat alkotta a költő. Ha egy költőnek komédia olvasásához támadna kedve, Plautus és Terentius műveit vegye kezébe, ha a történetírás vonzaná leginkább, akkor Caesar és Livius a legmegfelelőbb olvasmány - tudjuk meg költőnktől. B) 16-17. századi elődök Makó nemcsak ókoriakat tartott számon példaképei közt, de 16-17. századiakat is. A humanizmus korában a költők, írók, tudósok újra felfedezték az antik kultúrát, s arra törekedtek, hogy újra a klasszikus latin nyelven és klasszikus műfajokat írjanak, ezért is állhatták annyira közel Makóhoz. Ezt a második csoportot tovább oszthatjuk két alcsoportra, mégpedig a jezsuita és a világi szerzőkre. Makó számos rendtársát tartja méltónak az olvasásra, akik nagyrészt a Németalföldről, a mai Belgium területéről származtak, de találkozhatunk itáliai és francia szerzetesekkel is. A rájuk vonatkozó adatok Sommervogel jezsuita katalógusában olvashatók legrészletesebben. Először Sidronius H0SSCHlUSt,45 (más néven Sidronius De Hosschét, Merckem, 1596 - Tongres, 1653) említi Makó Ovidiusszal és Tibullusszal egy mondatban, ezzel emelve őt egyenlő rangra az elődökkel, nem méltánytalanul. Hosschius fiatal korában lépett be a jezsuita rendbe, ahol iskolái elvégzése után Hertogenboschba küldték a latin nyelv és költészet tanáraként, majd a kollégium igazgatójának nevezték ki. Ugyanilyen szerepet töltött be Antwerpenben, majd tanított Leopoldus Guillielmus, osztrák főherceg, a spanyol Németalföld kormányzójának udvarában, de a főúri udvari élet távol állt tőle, így visz- szavonult. 1652-ben kinevezték tartományfőnöknek Tongres-ben, a következő évben itt halt meg. Életében több elégiás kötete jelent meg, melyek főként alkalmi költeményeket tartalmaznak. Ezek közül a legtöbb igen személyes hangvételű, a költő belső életébe engednek bepillantást. Elégiáinak címzettjei kortárs jezsuiták, mint például Sarbiewski, aki maga is kiváló verselő volt. Sokan Hosschiust a diszti- chonos forma mesterének és a legnagyobb jezsuita költők egyikének tartják.45 46 45 Sommervogel, 1894. IV. 473-479. p. 46 Jesuit Latin Poets of the 17th and 18th centuries: an Anthology of Neo-latin Poetry. Sei. and paraphr.: Mertz, James J. Wanconda, 1989. (továbbiakban: Mertz, 1989.) 84-87. p.
