Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hajdú Vera: Makó Pál költői mintái és versalkotási módszere az Ad Amicum című elégiája alapján
54 Egyháztörténeti Szemle XI/2 (2010) Guillielmus BECANUS47 (Ypers, 1608 - Leuven, 1683) nevéhez is elégiás kötetek kapcsolhatók, melyeken kívül a lírai műfajok közül még idilleket olvashatunk tőle. Makó őt is egyenlő rangra helyezi az elégiaköltők sorában Hosschiusszal, Ovidiusszal és Tibullusszal. Jacobus Wallius«8 (vagy Jacques Vande Walle, Kortrijk, 1599 - Antwerpen, 1690) életéről kevesebbet tudunk. Ő is a humanióráknak és a retorikának volt a professzora, és ezek mellett versírással foglalkozott. írt ódákat, elégiákat, életrajzokat, amiért őt is a jeles belga jezsuita költők közé szokták sorolni. Livinus de MEYERt49 (vagy Lieven De Meyere, Gent, 1655 - Leuven, 1730) említi következőnek, aki szintén igen jelentős a jezsuita neolatin költők sorában, bár ő időben már közelebb áll Makóhoz. Fiatalon lépett a rendbe, és életútja hasonlóan alakult Hosschiuséhoz: hosszú tanári pálya várt rá. Évekig tanította a humaniórákat, majd filozófiát és teológiát. Nyolc évig igazgatta a leuveni egyetemet mint rektor, és itt halt meg 1730-ban. Számos mű jelent meg neve alatt, ezek közé teológiai írások és költemények is tartoznak. Nemcsak elégiákat írt, de kipróbált más lírai műfajokat is. Példaképének Propertiust tartotta, elbeszélésmódjában és költői formáiban igyekezett megfelelni a klasszikus tökéletességnek. Herman HUGO80 (Brüsszel, 1588 - Rhinberg, 1629) azon kevesek közé tartozik, akinek nevével magyar szakirodalomban is találkozhatunk, ugyanis Knapp Éva és Tüskés Gábor több tanulmányban felhívja a figyelmet jelentőségére és a magyarországi jezsuita oktatásban betöltött szerepére az emblémás-könyve miatt.81 Ugyanis Pia desideria néven híressé vált műve elégiák mellett emblémákat is tartalmaz. Ez a mű a maga korában szintén ismert volt, számos nyelvre, köztük például angolra is lefordították néhány évtizeddel halála után, bár Magyarországon nem terjedt el túlságosan. Ez hozta meg számára a hírnevet, de emellett számos más munkáját is ismerjük, melyek nagy része teológiai értekezés, de olvashatunk köztük életrajzokat is. Renatus RapinusU2 (vagy René Rapin, Tours, 1621 - Párizs, 1687) a retorika professzoraként tartja számon Sommervogel. A tanítás mellett verseléssel foglalkozott, főleg ódákat írt, de kipróbálta magát az * 80 81 82 47 Sommervogel, 1894.1.1088-1091. p. 48 Sommervogel, 1894. VIII. 966-969. p.; Mertz, 1989.213. p. 49 Sommervogel, 1894. V. 1039-1055. p.; Mertz, 1989.213. p. 80 Sommervogel, 1894. IV. 512-522. p. 81 Knapp Éva: Az emblematika oktatásának forrásai a magyarországi jezsuita kollégiumokban. In: Magyar Könyvszemle, 2000. 1-26. p.; Knapp Éva - Tüskés Gábor: Irodalmi emblematika és emblémarecepció Magyarországon, 1564-1796. In: Magyar Könyvszemle, 1995. 142-163. p.; Knapp Éva - Tüskés Gábor: Emblémaelméletek Magyarországon a XVI-XVIII. században. In: Neolatin irodalom Európában és Magyarországon. Szerk.: Jankovits László - Kecskeméti Gábor: Pécs, 1996.171-187. p. 82 Sommervogel, 1894. VI. 1443-1457. p.
