Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Meszesán Mária: Topológia és tropológia elhajlásai, avagy halál és élet retorikája Madarász Márton elmélkedésében
24 Egyháztörténeti Szemle Xl/2 (2010) nagyobb előrehaladást ér el az ember, minél inkább elkülönül minden barátjától és ismerősétől és minden földi gondjától.”48 49 50 „Bizonyos, hogy az embernek teljesen el kell vetnie önmagára építő reménységét, hogy alkalmassá legyen a Krisztus kegyelmének az elfogadására.” „Aki azonban azt teszi, ami tőle telik, és azt hiszi, hogy valami jót cselekszik, az nem veszi észre, hogy ő semmi, és az nem mondott le saját erejében bízó reménységéről, sőt a végítélet előtt már annyira tökéletesnek képzeli magát, hogy a kegyelemre jutáshoz elegendőnek tartja saját erejét.”^ Arndtnál az unió mystica-hoz vezető út egyik lépése, amikor a hívő magába száll. Ez a német misztikában annyit tesz, mint a szellemi erők világi dolgoktól való elfordítása, a belsőre történő összpontosítás, ami Isten megtapasztalásának feltétele.8» A következő fázis lehet a feltárul- kozás, amikor mezítelen áll a lélek Isten előtt (Entblössung), a pillanat, amint a hívő felismeri önmaga semmisségét. Arndt szerint az ember a semmiből érkezett, és azzá is lesz. Észreveszi a mérget romlott természetében, ami bűnre csábít. Az ember teremtettsége miatt semmi, nincs független léte és a bűn eltávolította Istentől. 48 „így például elköltözik házából és egy más házba vagy szobába megy lakni, így a lehető legnagyobb elrejtettségben élhet, tetszése szerint mehet mindennap szentmisére és vecsernyére, és nem kell tartania attól, hogy ismerősei ebben akadályozzák. Az ilyen magányba vonulástól sok egyéb között három fő előny származik.” Az első, hogy az Úr előtti szolgálatkészség bizonyítást nyer, a másodikról azt olvassuk: „Azzal, hogy magányba vonul és értelmét nem osztja meg sok dolog között, hanem minden törődését egyetlen dologra irányítja, ti. Teremtője szolgálatára és saját lelke előmenetelére, szabadabban használja természetes képességeit annak szorgos keresésére, amit annyira kíván.” Végezetül a harmadik, talán legfontosabb előny, ami egybevág a lutherkövetők által vallott metódussal: „Minél inkább egyedül van a lelkünk és elkülönül mindentől, annál alkalmasabbá válik arra, hogy közeledjék Teremtőjéhez és Urához és Őt elérje. És minél inkább eléri Őt, annál jobban felkészül az isteni és legfőbb Jóság kegyelmeinek és adományainak befogadására.” Loyolai Szent Ignác: Lelkigyakorlatok. Kecskemét, 2002. (továbbiakban: Loyolai Szent Ignác, 2002.) 70-71. p. 49 Luther Márton: Heidelbergi Disputáció. Bp., 1999. (Magyar Luther Füzetek, 8.) 27. p. 50 „Einen anderen Gesichtspunkt vom Weg zur unio mystica vermittelt der Begriff Einkehr. Einkehr bedeutet in der deutschen Mystik eine Abkehr der Seelenkräfte von der Ausseren - im augustinischem Sinne unter dem Menschen liegenden - Welt, einen Einholen, eine Konzentration der kräfte auf das Innere, auf den Grund, wo Gott ist. Diese Konzentration, diese Einkehr der Seelenkräfte in das Innere ist eine Voraussetzung des Gotteserlebnisses. Dann findet die gebürt Gottes in der Seele statt. Die einkehr ist eine Hinwendung des menschen von sich selbst, von der weit zum Grund, zu Gott.Anders ausgedrückt, der Mensch soll die Unordnung der Seele überwinden. Die Einkehr ist also nicht als Weltflucht zu sehen, sondern als Wiederherstellung der inneren Ordnung des Menschen in seiner beziehung zur Aussenwelt.” Braw, 1985.172-173. p.
