Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - DISPUTA - Fazekas Csaba: Még egyszer a Holokauszt és a keresztény világ c. könyvről
Még egyszer a Holokauszt és a keresztény világ c. könyvről 137 77. old.), a kifejezetten magyar történeti tájékozódást segítő filmajánlat (392-395. old.), az internetes forrásjegyzéket hazai web-ajánlattal kiegészítő Toronyi Zsuzsanna gyűjtése (396-401. old.), az eredeti pontatlan adatait helyreigazító szerkesztői lábjegyzetek (pl. 256. old.) stb. Összességében azonban a magyar kiadás is őrzi az eredeti szövegének túlnyomó részét, és ami a legfontosabb: újszerű szemléletét. A nyolc (valójában inkább tíz) fejezetbe szerkesztett, több tucat tanulmány, az elő- és utószóval, valamint a segédanyagok terjedelmes jegyzékével együtt nem egyszerű történelemkönyv, jóllehet a magyar olvasót - különösen ebben a szerkezetben - olyan alapos információkhoz juttatja, amelyekhez eddig aligha juthatott hozzá. Képet alkothat szinte valamennyi európai ország egyházainak zsidókkal kapcsolatos magatartásáról, az ukrajnai, szlovákiai, hollandiai, franciaországi, dániai, vagy épp bolgár stb. eseményekről és a történések legfontosabb személyiségeiről, antiszemitákról és zsidómentőkről egyaránt. De körültekintő módon elemzésre kerülnek a kánonjog és a náci jogszabályok közötti párhuzamok, a zsidók iránti közöny egykori mozgatórugói, a náci ellenségkép elemei, nagyon tanulságosak (helyenként sokkolóak) a különböző oldalon állók motivációinak feltérképezése, a Vatikán sokat vitatott magatartásával kapcsolatos eszmefuttatások stb. Amitől a kötet több, mint történelemkönyv, az sokkal inkább a tanulságok számbavételében, a holokauszt következményeinek, feldolgozási kísérleteinek áttekintésében és elemzésében ragadható meg. A magyar olvasó szükségképpen meghökken a francia püspöki kar bűnbánatának határozottságától, érdeklődve olvassa a külföldi protestáns „válaszokat”, ismeretlenül csodálkozik rá arra, hogy a teológusképzésben milyen kiemelt szerepet szánnak egyes helyeken az antiszemitizmussal kapcsolatos ismereteknek, milyen teológiai és közéleti viták kísérték (kísérik napjainkban) a holokausztot stb. Részletezi a megbocsátás teológiai aspektusait ugyanúgy, mint a felelősségvállalás kérdéskörét, vagy épp a mindenféle népirtások során tanúsított keresztényi magatartásmintákat. Még a kötet végén szereplő dokumentumszemelvények is a közvetlen megszólítottság érzését keltik az olvasókban. (360-391. old.) De mástól is több történelemkönyvnél: az egyes tanulmányokhoz jobb és baloldali lapszéleken forrásszövegekből vett, figyelemfelkeltő idézeteket szerkesztettek, további ajánlott irodalmat soroltak fel az egyes témakörökhöz (más kérdés, hogy ezek többsége angol nyelvű és/vagy nehezen hozzáférhető a magyar olvasónak), sőt „kérdések további megfontolásra” cím alatt közvetlenül megszólítják az olvasót. Reméljük, a könyv lapozgatása közben a magyar olvasók is igyekeznek - a szerkesztők szándékának megfelelően - válaszokat megfogalmazni az olvasottak alapján. A könyvnek kétségtelenül erősek az „áthallásai”. A kelet-európai (nemcsak magyar) olvasót ugyanis lépten-nyomon azzal szembesíti, hogy mennyire mást értenek Európa nyugati felében (Németországban is) manapság „számvetésen”, „a múlt bevallásán”, mint mifelénk. A múltfeltárás Magyarországon még nem jutott el a termékenyítő viták
