Egyháztörténeti Szemle 11. (2010)
2010 / 1. szám - DISPUTA - Őze Sándor: Még egyszer a ferencesekről. Válasz Szabó András: A magyarországi reformáció kezdete és az átmeneti korszak a reformátorok életútjának tükrében című cikkére
Még egyszer a ferencesekről 123 majd csak a török kiűzése után a 18. században. Ugyanez vonatkozott a káptalani városi iskolák és szerzetesi intézmények közötti különbségre is. Hálószerűén egységes tant és ideológiai befolyást, apokaliptikus nyelvezetet a szerzetesrendek tudtak csak kialakítani, közülük pedig a ferencesek voltak a legnépesebbek. Folytattunk kutatást a rendtörténeti konferencia keretei között a pálosokra10 és a domonkosokra11 vonatkozóan is. Előbbieknek szintén nagy elterjedtségük volt Magyarországon, de jellegüknél és elhelyezkedésüknél fogva nem töltbették be azt a szerepet, mint a ferencesek. Náluk is megtalálható volt az apokaliptikus világnézet, centrumában a török hódítással, Tárnái Andor már ezelőtt 30 évvel elemezte ideológiájukat. Ők is viszonylag sokáig működtek még Magyarország területén a reformáció áttörése után is. A domonkos rend a környező országokban jobban reprezentált. Nálunk a 13-14. században jobbára ők látták el a határ menti missziós szerepeket. A 15. századra azonban ezt egyre inkább a ferencesek képviselték. A domonkosok is jelen voltak sokáig, de mint egy elit rend, amely a városi értelmiségre hatott, ha lehet ekkor már használni ezt a szót. Szabó elismeri, hogy: .Áttérések valóban voltak, s ha fellapozzuk Zoványi Jenő összefoglalását, megtaláljuk azt az 1535-ös rendi határozatot, amely arról intézkedik, miképpen kell bánni a lutheránussá lett szerzetesekkel. A probléma nagyságát jelzi, hogy ezt a határozatot többször is meg kellett ismételni.12 13 Arra már kevesebb figyelmet fordítottunk az utóbbi időben, hogy a ferencesek próbáltak szembeszállni a reformáció térhódításával, többek között úgy, hogy a veszélyeztetett helyekre prédikátorokat küldtek. Mivel a többi rendhez képest szegények voltak, a nép nyelvén prédikáltak, s hasonló dolgokat is hirdettek, mint a protestánsok, ők lettek az egyetlen középkori magyar szerzetesrend, amely bizonyos helyeken (Szakolcán, Gyöngyösön, Szegeden, Csíksomlyón és Szécsényben) túlélte a reformációt, rí” 10 Decus solitudinis. Pálos évszázadok. Szerk.: Sarbak Gábor, Őze Sándor közreműködésével. Bp., 2007. (Rendtörténeti konferenciák, 4.) 11 Wysokinski, Ireniusz OP: A magyar domonkos rendtartomány felbomlása. In: A domonkos rend Magyarországon. Szerk.: Illés Pál Attila - Zágorhidi Czigány Balázs. Bp., 2007. (Rendtörténeti konferenciák, 4.) 12 Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk.: Ladányi Sándor. Bp., 1977. (3. jav. és bőv. kiadás) (továbbiakban: Zoványi, 1977-) 147- P13 F. Romhányi Beatrix: Ferencesek a késő középkori Magyarországon. In: A ferences lelkiség hatása az újkori Közép-Európa történetére és kultúrájára. 1. köt. Szerk.: Őze Sándor - Medgyesy-Schmikli Norbert. Piliscsaba-Bp., 2005. (Művelődéstörténeti Műhely. Rendtörténeti konferenciák, 1/1.) liptai. p.
